Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 187 I. r., XII. czím, 46. §-nak, a hesseni javasl. 41. §-a második bekezdésének, a szász ptkv. 2030. §-ának és a Mommsen-féle tervezet 84. §-ának rendelkezésével egyértelműen a végrendeleti intézkedést örökösnevezéstől függővé nem teszi, a végrendelet és fiókvégrendelet közötti különbséget elejti, tehát nem követi a római jognak azon szabályát, mely az örökösnevezést nem tartalmazó végrendeletet nem tekinti érvényesnek, hacsak az úgynevezett clausula codicillaris benne nem foglaltatik. A 126. §. utolsó bekezdésének azon korlátozó intézkedése, mely szerint az örökhagyó vagyona haszonélvezetének tőkésítését csak halálától számított 25 évi időtartamra rendelheti meg, jól felfogott közérdeken alapul. A vagyon rendeltetése nem az, hogy késő nemzedékek javára való tőkésítés által évtizedek hosszú sorozatára a forgalomtól elvonassék, hanem hogy annak haszonvételét a jelenkor élvezze; ennélfogva a végrendelkezési szabadságot sem lehet oly " korlátlanná tenni, hogy az örökhagyó, a mint példa van reá, több nemzedék élettartamára, esetleg századokra is vagyonának jövedelmét a kor forgalmából kivonhassa és a haszonvételeknek tőkésítését rendelhesse el. A 127. §. azon rendelkezése, hogy a végrendeleti intézkedés által részesítendő személyt, és a részesítés tárgyát maga a végrendelkező végrendeletében megjelölni tartozik, indokolva van az által, hogy a részesítendő személy megnevezése és a részesítés tárgya, a végrendeleti intézkedésnek leglényegesebb alkatelemét képezik. E részben a porosz Landrecht I. r., XII. czím, 47. §-a megengedi, hogy az Örökhagyó az örököst vagy hagyományost, a végrendelethez pecsételt külön okiratban nevezze meg; a szász ptk. 2084. §-a pedig még engedékenyebb, mert úgy a részesittetett személynek, mint a részesítés tárgyának megjelölésére elegendőnek tartja, ba egy külön okiratra történik hivatkozás, a mennyiben az örökhagyó halálakor ilyen külön okirat az örökhagyó által önkezűleg írva, aláírva és keltezve találtatik. Az ilyen végrendeletet gyakorlati szempontból szükségesnek tekinteni nem lehett, mert a törvényjavaslatban előirt alakszerűségek úgyis módot adnak a végrendelkezőnek arra, hogy végrendeletét titokban tartsa; e mellett az ilyen külön okirat eltévedése, vagy esetleges kicserélése a végrendelkező szándékát könnyen meghiusithatja. Azért a törvényjavaslat a porosz Landrecht és a szász ptk. álláspontját nem tette magáévá, hanem az osztrák ptk. 582. §-ának és a Mommsen-féle tervezet 89. §-a első bekezdésének rendelkezését is figyelembe véve, a 141. §-ba csupán azon intézkedést vette fel, a melyet az 1876. évi XVI. t.-cz. 12. §-a tartalmaz. A 128. §. első bekezdése a szász ptk. 2080-ik §-ával egyértelmfíleg intézkedik, midőn semmisnek nyilvánítja a végrendeletet, ha az Örökhagyó a részesítendő személyre, vagy a részesítés tárgyára vonatkozólag mást jelentett ki, mint a mit akart. Ha a végrendelkező valódi akarata és kijelentése ezen lényeges kérdésekben tér el egymástól: akkor a végrendeletet érvényesnek tekinteni nem lehet. A szakasz második bekezdése azon esetre, ha a valódi akarat és a rendelkezés között csupán az összegre nézve van eltérés, nem tekinti a végrendeletet érvénytelennek, hanem azt a kisebb összegre nézve érvényesnek nyilvánítja; mert e részben az akarat és a kijelentés találkoznak. A 129. §-nak azon rendelkezése, mely szerint az intézkedés semmis, ha az örökhagyó a részesített személynek, vagy a részesítés tárgyának meghatározását egy harmadik személyre bizza: azon alapeszmén nyugszik, hogy a 118. §-nál kifejtett indokokból a végrendeleti akaratnyilvánításnak az örökhagyó egyéni cselekvényének kell lenni. A mint az örökhagyó nem rendelhet megbízottat arra, hogy helyette végrendelkezzék: úgy nem bizhatja egy harmadikra azt sem, hogy a részesített személyt vagy a részesítés tárgyát ezen harmadik személy nevezze meg. Ugyanígy rendelkezik a porosz Landrecht I. r., XII. ez. 49-ik §-a, az osztrák ptk. 564-ik §-a és a hesseni javaslat 51-ik §-a. A szász ptk. 2086—2088. §-ainak ellenkező rendelkezéseit, — melyektől a Mommsen-féle tervezet (92-ik §.) is eltér, — mint a fent előadottakkal szemben u*