Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 185 substitutiót nem tartalmaztak. A Htk. III. rész 30-ik czím 4-ik §-a emliti ugyan, hogy >Ubi tamen rusticus haeredem post se reliquerit legitimum, et baeres parvulus fuerit, ac aetatem duodecim annorum non attigerit, tunc poterit páter non solum de portioné sua testari, verum etiam haeredi parvulo, infra ipsam duodecim annorum aetatem forsitan decedenti haeredem alium (quem maluerit) substituere.< De mig egyfelől kérdéses, ha vájjon ezen szakasznak lehet-e azon értelmezést adni, hogy az atya a serdületlen fiu helyett ennek saját vagyonára nézve is rendelkezhetik, avagy csak az atya által a gyermeknek hagyott vagyonra vonatkozó hitbizományi helyettesítés értendő-e alatta? s ha vájjon helyes-e az, a mit némely Íróink vitatnak, hogy az atya elmebeteg fia helyett is végrendelkezhetik (substitutio quasi pupillaris) addig másfelől nem szenved kétséget, hogy az atyának ily eminens jogban való részesítése sem a végrendelkezési jogosultság alapelveivel össze nem egyeztethető, sem az élet követelményei azt szükségessé nem teszik. Ezen okoknál fogva a tervezet az osztrák ptk., a zürichi ptk., a franczia code civil és a hesseni javaslat példájára a porosz Landrecht II. r., II. ez. 521. és következő szakaszaiban, és a szász ptkönyv 2203. és következő szakaszaiban még fentartott pupillaris és quasi pupillaris substitutio intézményét fel nem vette. A 119-ik §. azon általános elvet állítja fel, hogy az örökhagyó vagyonáról bármely szerzésre képességgel bíró személy javára intézkedhetik. A szerzési képesség átalános megszorítására vonatkozó szabályok felállítása nem tartozik az öröklési jogba; arra nézve pedig, hogy a végrendeleti öröklésnél a szerzési képesség különös megszorításai vétessenek fel — tekintettel az 5-ik §. indokolásánál mondottakra, szükség nincsen. A 119. §-nak a jogi személyekre vonatkozó intézkedését szükségessé teszi az, mert esetleg épen az örökhagyó végrendeleti intézkedése adja meg a lehetőséget arra, hogy valamely új jogi személy (testület vagy alapítvány) létrejöjjön. 120—125. §§. A végrendelkezési képességgel biró egyén végrendeletének érvényességére nézve, a mint a törvényjavaslat 110. §-ában megállapítva van, a jogügyletek érvényességére vonatkozó általános szabályok lévén alkalmazandók; ebből önként folyik az, a mi a törvényjavaslat 120. §-ában kifejezést nyert. Ugyanezen elvnek további folyományát képezi, hogy a végrendelet csak akkor tekinthető érvényesnek, ha az a végrendelkező valódi akaratának befolyása. Már a Htk. I. r., 51. ezímének 3-ik §-ában olvassuk: >testamentum ex liberó testantis arbitrio debet procedere*. Az 1715-ik évi XXVII. t.-cz. 3-ik §-a pedig nyilván rendeli: >Omnisque semper fraus, et in testatorem non raro usurpari assuetae dolosae circumventiónes, sub poena invigorositatis: .... absint et praecautae habeantur*. A végrendelkezés tehát az átalános jogi fogalmakból fölyólag érvényesnek csak akkor tekinthető, ha a jogügyleti akaratnyilvánítás érvényességének az általános jogszabályoknak megfelelő előfeltételei fenforognak. Ennélfogva érvénytelennek tekintendő a végrendelet, ha arra a végrendelkező testi erőszak vagy jogtalan fenyegetés által előidézett alapos félelem által jogtalanul kényszeríttetett. A jogtalan fenyegetés által előidézett alapos félelem a jogügyleteknél átalában az elfogadott jogelvek szerint a jogügyletet még nem teszi semmissé, csak megdönthetővé. Ettől eltérőleg azonban a törvényjavaslat 121-ik §-a a szász ptk. 2078. §-ának példájára a jogtalan fenyegetés által előidézett félelem esetében is semmisnek nyilvánítja a végrendeletet, s lehető kételyek megelőzése szempontjából kifejezetten rendeli, miszerint a jogügylet semmissége nem függ attól, hogy az erőszak vagy fenyegetés attól származott-e, a kinek javára a végrendelkezési intézkedés szól, vagy bár annak tudtán kivül, mástól. Az erőszak vagy jogtalan fenyegetés által kicsikart akaratnyilvánítás akkor sem képezi az örökhagyónak valódi akaratát, ha az erőszak vagy fenyegetés a kicsikart végrendeleti intézkedés által nem érdekelt harmadik személynek cselekvénye. A 122. §. az alapos félelemnek tüzetes körülírását tartalmazza. A törvényjavaslatnak 123—126. §-aiban tüzetesen van szabályozva, hogy a lényeges és KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XX. KÖTET. 2*