Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

178 599. szám. minőségére való tekintet nélkül ingóságnál, úgymint ingatlannál az ajándéktárgynak az ajándékozás alkalmával való becsértékét fogadja el szabályozóul. Az ajándékozás által a megajándékozott az ajándéktárgyra teljes tulajdonjogot nyer, azt elidegenítheti, elhasználhatja, átalakíthatja, javíthatja vagy ronthatja; minélfogva legtermészetesebb és legigazságosabb, hogy a változott viszonyokra, az értéknövekedésre vagy csökkenésre való minden tekintet nélkül, az ajándéktárgynak az ajándékozás alkalmával való értéke legyen szabályozó. A törvényjavaslat egyáltalábau nem tesz különbséget a tárgyban, ha vájjon a megajándékozott tudta-e, hogy a megajándékozás által a kötelesrészhez való igény szenved vagy szenvedhet-e sérelmet avagy pedig nem; mert a kötelesrészre igénynyel bírók jogait nem lehet függó'vé tenni attól, ha vájjon egy harmadik személy (a megajándékozott) az ajándékozás sérelmes voltáról bir-e tudomással avagy pedig nem; s mert a megajándékozottnak, ha gondosan utána jár, rendszerint módjában van megtudni, ha vájjon az ajándékozás a kötelesrészhez való igényeket sérti-e avagy pedig nem. Ennélfogva a törvényjavaslat a megtérítési kötelezettség véghatárául az ajándéktárgynak,az ajándékozás alkalmával való értékét a megajándékozott fentebbi tudomására, jó- vagy roszhiszeműségére való tekintet nélkül fogadja el, s csupán egyetlen kivételt állapit meg azon esetre, ba az ajándéktárgy a megajándékozott vétkessége nélkül egészben vagy részben megsemmisül, a mely esetben a megtérítési kötelezettséget is elenyészettnek s illetve az ajándéktárgy meg nem semmisült részének becsértékéig terjedőnek kell tekinteni. 104., 105. §§. A 66. és 98. §-okban ki van mondva, hogy a kötelesrészre jogosított kötelesrészét első sorban a hagyatékból követelheti, és hogy a megajándékozott a kötelesrészt megtéríteni vagy kiegészíteni csak annyiban köteles, a mennyiben az a hagyatékból ki nem telik. Minthogy pedig általános jogelvek szerint mindenkinek szabadságában áll jogait csak részben érvényesíteni: teljesen indokolt a 104. §. azon rendelkezése, hogy a kötelesrészre jogosított a megajándékozott ellen való igényeit akkor is érvényesítheti, ha a hagyatékból azt, a mi őt illetné, nem követeli; csakhogy természetesen ezen esetben a kötelesrészbe betudandó mindaz, a mit a hagyatékból kapott volna. Az, hogy a megajándékozott elleni igény érvényesítésénél is beszámítandó mindaz, a mi a 46—55. §-ok értelmében törvényes örökösödési részébe, illetőleg a 65. és 85. §-ok értelmében kötelesrészébe betudandó, a dolog természetéből következik. 106. §. A kötelerészre jogosítottnak a megajándékozott ellen való igénye nem bír a dologi jogok jellegével; ennélfogva az ajándéktárgy harmadik tulajdonosa ellen nem érvényesíthető. Azt, a ki valakitől ajándéktárgyat elfogad, ezen ajándékozás által megsértett igényekért felelőssé lehet tenni; de miután a megajándékozott az ajándékozás által teljes tulajdont nyer, arra, a ki később a tulajdont a megajándékozottól szerzi meg, e felelősség ki nem terjeszthető, s e kiterjesztést a forgalom biztonsága sem engedné meg. Ennélfogva a code civil 930. §-ának és ezzel egyetértelműleg a codice civile 1096. §-ának intézkedése, mely az ajándékozott ingatlanra nézve subsidiarie az ingatlan harmadik birtokosa ellen is kereseti jogod ad, mint különben is a nyilvánkönyv intézményével össze nem egyeztethető, mellőzendőnek mutatkozott, a mint hogy mellőzik ezt az osztrák és a szász polgári törvénykönyvek is. Önként értetik, hogy a' megajándékozott örököseire azon korlátok között, a melyek az örökhagyó kötelezettségeinek az örökösre való átszállása tekintetében a 415. és 417. §-okban megállapítva van, ezen kötelezettség is átszáll.