Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
154 599. szám. megfelelő örökösödési hányadban valóságos örökösnek tekintendő, a ki mint ilyen igényét örökösödési osztály utján érvényesítheti. A törvényjavaslat 67. §-a nem csatlakozik az utóbb emiitett törvényhozási munkálatok álláspontjához, hanem azt rendeli, hogy a kötelesrészre jogosított rendszerint nem a kötelesrész hányadának megfelelő örökrészt természetben, hanem a vagyon becsértéke után megállapítva és a hagyatéki terhek leszámítása után a kötelesrészt, illetőleg annak kiegészítését készpénzben követelheti. A törvényjavaslat ezen intézkedésének indokolására elég legyen kiemelni, hogy az örökösödési kérdések sokkal könnyebben és egyszerűbben rendezhetők, ha a kötelesrészre jogosított kielégittetését készpénzben van csupán jogosítva követelni, mint ha örököstársul lép be, s ezzel az örökségi osztálynak gyakran úgyis nehéz keresztülvitelét még bonyolultabbá teszi. Azon esetek legnagyobb részében, a melyekben a kötelesrész érvényesíttetik, a kötelesrészre jogosított vagy már életében nyert oly adományokat, a melyek a törvényjavaslat 46—50., 65. és 85. §-ainak rendelkezésénél fogva a kötelesrészbe betudaudók, vagy pedig az örökhagyó végrendelkezésénél fogva részesül oly hagyományban, a mely kötelesrészének kiegészítő részét képezi. Igen természetes, hogy ilyen esetben a jogviszony sokkal könnyebben és egyszerűbben rendezhető, ha az örökösök azt, a mi a kötelesrészhez hiányzik, készpénzbeli egyenértékben elégíthetik ki, mintha az örökösök a kötelesrészre jogosítottat a kötelesrésznek gyakran igen kis hányadában örököstársul elfogadni, s vele e minőségben megosztozni kénytelenittetnek. E mellett kiváló figyelembe veendő, hogy a készpénzben kielégíthető, illetőleg kiegészíthető kötelesrész az örökhagyót végrendelkezési jogosultságában, vagyona sorsának szabályozásában, családja jövőjének berendezésében sokkal kevésbbé korlátozza, mintha a kötelesrészre jogosított természetbeni örökösödési részt követelhetne. Az elfogadott rendelkezés mellett a gondos családapa ingatlan vagyonát azon gyermekének vagy gyermekeinek, s oly osztályos rendelkezéssel kapcsolatosan hagyhatja, a mint az adott körülmények között legczélszertíbbnek tartja. Intézkedhetik, hogy azon gyermeke, kit a kötelesrészre szoritandónak vagy általában a törvényes örökösüdési hányadnál kisebb mérvben részesitendőnek talál, készpénzben, ingó vagyonukkal, avagy bizonyos ingatlan vagyonnal elégíttessék ki. Nem kell attól tartania, hogy ha az e czélból hagyományozott összeg, ingóság vagy ingatlan az időközi vagyonszaporodás vagy értékváltozás miatt nem üti meg egészen a kötelesrészt, egész rendelkezése alapjában fog megingattatni az által, hogy kötelesrészre jogosított gyermeke a felosztható hagyatéki vagyontárgyak mindenikéből a kötelesrész hányadának megfelelő természetbeli osztályrészt fog követelni; mert ha elszámította is magát, vagy ha a vagyonállag és értékviszonyok változtak is, rendelkezése lényegében érvényben marad, és a kötelesrészében megrövidített családtag csak azt követelheti, hogy az igazolandó megrövidítés a megfelelő készpénzbeli összeg kiszolgáltatása által orvosoltassék. A most kifejtettek annál inkább figyelembe veendők, mivel azon közvetítés, a melyet Mommsen tervezete (499. és 504. §-ok) tartalmaz, hogy t. i. a kötelesrészre jogosított, ha részére az örökhagyó hagyott valamit, csak készpénzbeli kiegészítést, ha pedig semmit sem hagyott, a kötelesrész hányadának megfelelő örökösödési osztályrészt követelhessen, következetlenségénél fogva, és azért sem fogadható el, mivel az ilyen rendelkezés a legkényelmesebb módot adná az örökhagyónak, hogy a legcsekélyebb összeg vagy értéktárgy hagyományozása által a törvénynek azon rendelkezését, mely a kötelesrészre jogosítottnak örökösödési részt kivan biztositani, teljesen illusoriussá tegye. A fentebbiekhez hozzájárni, hogy a törvényjavaslat 64. §-áaak rendelkezésénél fogva kötelesrész igen gyakran nem is a hagyatéki vagyon alapján, hanem az elajándékozott vagyonnak és a hagyatéki vagyonnak együttes mennyisége alapján szabandó ki. Itt már kézzel fogható, mennyivel egyszerűbb és könnyebb a készpénzbeli kielégítés mint a hagyatéki
