Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-592. Törvényjavaslat, a honvédelmi ministerium elhelyezésére szolgáló államépülettel szomszédos teleknek és az azon levő épületnek megvételéről

10 59i. szám. Ez intézkedések koronkint maguk után vonták egyszersmind a ministerium személyzetének emelkedését, ugy, hogy a ministerium jelenlegi személyzete (296 személy) egyike a legnagyobbnak az összes ministeriumok személyzete között. A ministerium személyzetének ezen emelkedése a tisztelt képviselőház által is indokoltnak és szükségesnek ismertetett el akkor, midőn az ekként nagyobbodott személyzet költségei, költ­ségvetésem megszavazása alkalmával, és az azon alkalmakból felhozott indokaimra tekintettel, éveken át mindannyiszor minden ellenmondás nélkül a Tisztelt Ház által rendelkezésemre bocsáttattak. És az ekként nagyobbodott személyzetet ugyanazon helyiségbe kellett elhelyeznem. S ennek azon szomorú következménye lett, hogy a jelenlegi elhelyezés nemcsak az ügymenet és igy a közérdek által megkövetelt kívánalomnak, de még a közegészségügy legelemibb követelményeinek sem felel meg. Részletekbe nem bocsátkozom; de még sem mellőzhetem hallgatással, hogy egyes egyablakos szobában törzs- és főtiszteket együtt, másutt magasabb és alacsonyabb rangú tisztviselőket együtt voltam kénytelen az ügymenet és fegyelem kárára összezsúfolni. Van olyan szoba is a ministeriumban, a hol tiz, sőt tizennégy személy van be­zsúfolva, tehát oly helyiség, a hol egy tisztviselőre nem több mint 11 10 /Ü köbméter légür esik. Ily elhelyezést az általam kiküldött bizottság ugy a közérdek mint a közegészség szem­pontjából fentarthatlannak mondott ki. Mily következményeket vonhatna maga után az ily elhelyezés, különösen a jelen járványos időben, annak megfontolását a Tisztelt Képviselőház bölcs belátásának hagyom fenn. Ide járul, hogy a ministerium mellékhelyiségei is (iktató, kiadó, irattár) különösen a nagy irattár, daczára többszöri kiselejtitésnek, annyira tele van iratokkal, hogy abba iromá­nyokat többé elhelyezni lehetetlen. Az irattárban az állványok már a mennyezetig emeltettek, az ajtókat tőlük kinyitni alig lehet, a tisztviselőket elhelyezni pedig immár csaknem lehetetlen. Az elnöki irattár hasonlólag túl van tömve, ugy hogy kénytelen voltam az elnöki és igy fon­tosabb és titkosabb természetű ügyiratokat is, az amúgy is szűk folyosókon felállított szekré­nyekbe helyezni el; a szakszámvevöségi nagyobb terjedelmű okmányok számára az irattárban nincs hely; azok a hivatalos helyiségek padlózatán vannak csomagokban összehalmozva. Ily körülmények közt kénytelen voltam már eddig is a személyzet egy részét és neve­zetesen egy ügyosztályt a megvétetni szándékolt szomszédházba helyezni el, melynek igénybe vett helyiségeiért évi 900 forint haszonbért kell fizetnem. S ily körülmények közt elodázhatlan kötelességül hárul rám az épület kibővítéséről gondoskodni. Érzem a pénzügyi helyzet nehézségeit; ép azért, az államkincstár érdekeire tekin­tettel, nem hozom ezúttal javaslatba még sem az épület kibővítését. De nem mulaszthatom el már most megtenni azon elöintézkedéseket, melyek az épület kibővítését biztosítják. S ezen elöintézkedések egyike a szomszédos ház megvétele, melyre ez idő szerint kínál­kozik a pénzügyileg legelőnyösebb időpont. Ezen ház és telek ugyanis azon időben, midőn a mostani épület emeltetett, 70,000 forintért kináltatott megvételre a tulajdonos által, a mely ár időközben 48,000 s legközelebb 43,000 forintra szállíttatott le, annak kijelentése mellett, hogy ezen összegen alól egyáltalában nem hajlandó a tulajdonos azt átengedni. És ezen ház és telek megvételére és az a czélból szükséges 43,000 forintnak rendel­kezésemre bocsátására van szerencsém ezúttal a Tisztelt Képviselőház engedélyét a törvény­javaslat 1. §-ában tisztelettel kikérni.

Next

/
Thumbnails
Contents