Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 143 javaslat 53-ik §-a megállapítja, hogy a leszármazó örökösökön kivül minden 'más törvényes örökös osztályrészébe csak azt tartozik betudni, a mit az örökhagyótól a betudási kötelezettség kikötését tartalmazó írásbeli elismervény mellett vett kezeihez. A hol ily kikötés van, ott a betudási kötelezettség nem a törvény által vélelmezett alapon, hanem az érdeklettek megállapodásán nyugszik. A kikötés tekintetében írásbeli elismervény alakszerűségének előírása azért mutatkozik czélszeríínek, mert ez által az Örökhagyó elhalálozása utáni bizonyításnak rendszerinti nehézségei lehetőleg mellőztetnek. 54. §. Ezen szakasz rendelkezése önként folyik azon vezéreszméből, a melyen a leszármazók közötti betudási kötelezettség nyugszik. A betudási kötelezettség megállapításának czélja az, hogy ezáltal a leszármazók törvényes örökösödési jogosultsága lényegben egyenlővé tétessék, miért is a betudás csakis a leszármazó Örökösöknek kell, hogy javára váljék. Ha a leszármazókkal együtt más törvényes örökös, az örökhagyó házastársa is örökösödik: az utóbbit holtiglani haszonélvezetül illető örökösödési rész, (33. §.) a betudási érték hozászámitása nélkül állapítandó meg. Ugyanezen elvnek folyománya van érvényre emelve a 415. §. azon rendelkezésében, hogy az örökös az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak csak az Örökség értéke erejéig felelős, ide nem értve a 46—50. §-ok szerint az örökségbe betudandó előre kapott összeget és értéket. 55. §. A törvényjavaslat a betudási kötelezettséget a törvényes örökösödés szabályozásának kiegészítő része gyanánt tekintvén, ebből önként folyik az, a mi az 55. §-ban kifejezést nyert, t. i. hogy végrendelet és öröklési szerződés által meghatározott örökösödés esetében, betudásnak csak az örökhagyónak a végrendeletbe vagy öröklési szerződésbe foglalt rendelkezése esetében és e rendelkezésnek megfelelően, valamint akkor van helye, ha a végrendeletben vagy öröklési szerződésben a törvényes örökösödésnek megfelelő örökösödési rend van megállapítva vagy fentartva; mert az által, ha az örökhagyó törvényes örököseit a törvényes örökösödési rendnek megfelelő hányadokban végrendeleti örökösöknek nevezi, a törvényes örökösödési rendet meg nem változtatja, s ennélfogva kifejezett ellenkező akaratnyilvánítás esetén kivül fennállónak kell tekinteni a 46—50. §-oknak megfelelő betudási kötelezettséget is. Ha részben törvényes, részben végrendeleti örösösödésnek esete forog fenn, a mi például megtörténhetik akkor, ha a leszármazókkal bíró örökhagyó habár örökösnevezéssel, de az Örökségnek csak egy részére nézve intézkedett, — betudásnak a dolog természetéből folyólag csak a törvényes örökösök között lehet helye. Ha tehát valaki, a kinek négy gyermeké van, egy jó barátját egy negyedrészbeni örökösnek nevezte, ezen végrendeleti örökös fogja kapni a betudási értékre való minden tekintet nélkül a tényleg létező hagyatéki vagyonnak egy negyedrészét, ugyanannak három negyedrészét pedig a betudási érték hozzászámitása s illetve levonása mellett, a négy gyermek fogja örökölni. HATODIK FEJEZET. Az örökségről yálö lemondás. Valamely még élő személy utáni örökségről való lemondás a szász és a zürichi polgári törvénykönyvekben az öröklési szerződésekkel együttesen egy füzetben van szabályozva, mig az osztrák p. tvkv. az örökségről való lemondás kérdését az örökjogról átalában szóló bevezető (nyolczadik) fejezetnek egyetlen (551 -ik) §-ában oldja meg. A franczia p. tvkv. (784, 792.'§§.) és az olasz p. tvkv. (944, 953. §-ok) valamely élő személy utáni örökségről való lemondást meg nem engedik. A szász és zürichi p. tveknek azon beosztása, mely szerint az örökségről való lemon-