Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 139 önálló üzlet alapítására vagy folytatására, vagy hivatali állás elfoglalására kaptak, és a mit az örökhagyó teljes korú gyermeke adósságai kifizetésére fordított, mig a 47. §. szerint más­nemű ajándékozások betudás tárgyául csak akkor szolgálnak, ha az ilyen ajándékozásokat az örökhagyó leszármazójának azon kifejezett kijelentéssel adta, hogy az a törvényes örökösödési részbe betudandó legyen. E szerint a törvényjavaslat nem követi a szász polgári törvénykönyvet annyiban, a mennyiben valamely rang vagy czím elnyerésére, továbbá a kiképzés czéljából való utazásokra fordított összegeket a betudás alá feltétlenül eső összegek közé fel nem veszi. Nem tagadható ugyan, hogy fordulhatnak elő szórványos esetek, a melyekben a szülő a fentebbieknek megfelelő adományozásokban oly czélzattal részesítette leszármazóját, hogy az utóbbinak törvé­nyes osztályrészébe betudandó legyen; de ha általános nézpontra emelkedve tekintjük a dolgot, akkor alig leszen indokolható, hogy az, a mit a szülő egyik vagy másik gyermekének azon czélból adott, hogy ez bizonyos rangot vagy czímet nyerjen, vagy hogy kiképzés szempontjából külföldre utazhassák, feltétlenül betudassék, tehát betudassék akkor is, midőn talán a szülő többi gyermekeinek kiképzésére más módon talán sokkal nagyobb összeget fordított. Mindezekre nézve a végrendelkezési jogosultságon felül elegendő megnyugvást nyújt a törvényjavaslat 47. §-a, mely a szász p. tvkv. 2357. §-ának megfelelően azt rendeli, hogy az ilynemű adományozások nem ugyan feltétlenül, hanem azon esetre képezik betudás tárgyát, ha ezeket az örökhagyó le­származójának azon kifejezett kijelentéssel adta, hogy az a törvényes örökösödési részbe betu­dandó legyen. A törvényjavaslat 47. §-ának idevonatkozó általános rendelkezése mellett mellőz­tetett a szász polg. tvkv. 2354. §-ának azon intézkedése, hogy a feltétlen betudás tárgyát képező adományozásokon felül az élők közötti ajándékozások is betudandók akkor, ha az ily ajándékozásokat nyert leszármazók oly leszármazókkal együtt örökösödnek, a kik feltétlen be­tudás tárgyát képező adományozásokat igen, de másnemű ajándékozást nem kaptak; mert elte­kintve attól, hogy a családi élet rendszerint nem képes felmutatni oly esetet, melyben a leszár­mazók szülőik által valami ajándékozásban nem részesittettek volna, az ilyen családi ajándékozások oly különböző körülmények és viszonyok közepette és oly eltérő indokból, czélzattal és érték­ben adatnak, hogy itten, hacsak az örökhagyó nem azon világos kijelentéssel tette az ajándé­kozást, miszerint az a törvényes Örökösödési részbe beszámítandó legyen, általánosan kötelező betudási kötelezettséget a törvény erejénél fogva megállapítani igazságosnak nem mutatkozik. A törvényjavaslat 46. és 47. §-ainak szövegezéséből kitünŐleg a betudási jog és köte­lezettség nemcsak azon esetre van megállapítva, ha betudásra kötelezett leszármazók együtt örökösödnek olyan leszármazókkal, a kik betudás tárgyát képező adományokban részesültek, hanem akkor is, ha valamennyi leszármazó örökös részesült oly adományozásban, a mely a törvényes Örökösödési részbe betudandó. Azon vezéreszme, mely a betudási kötelezettséget uralja, a leszármazók valódi egyenlő részesítésének érvényre emelése fennáll akkor is, ha csu­pán oly leszármazók örökösödnek, a kik betudás tárgyát képező adományozásokban részesültek; mert hiszen ezen adományozások különböző okokból gyakran igen aránytalan nagyságú Össze­gekben jelentkeznek. És ha a szülő gyermekeinek mindenikét életében kiházasitja, s illetve ré­szökre önálló háztartást rendez be, feltéve, hogy gyermekei egy részét ez alkalommal a többiek felett a fenforgó különböző körülmények méltatásával előnyben részesiti: ezzel épen az indokok lehető különféleségénél fogva nem ad kifejezést annak, hogy ezen előnyözést az örökösödés esetére is hatálylyal bírónak kívánja tekinteni. Ha egyes esetben a szülő ezt tenni csakugyan akarja, a törvényjavaslat könnyű módot nyújt neki arra nézve, hogy ily irányú kifejezett rendel­kezése érvényre emeltessék. A törvényjavaslat 46. §-ából, mely a betudási kötelezettséget az örökhagyó leszármazó örökösei irányában minden különbség nélkül állapítja meg, következik az is, hogy a törvénye­sített és örökbefogadott gyermekeken kívül a vélt házasságból született gyermekek irányában, sőt az atya által elismert házasságon kivül született gyermekek irányában is fennáll a betudási 18*

Next

/
Thumbnails
Contents