Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

122 5Ü9. szám. ságból születettekkel egyenlőknek, ha ö'k vagy mint örökhagyók, vagy mint Örökösök jelentkeznek; hanem akkor is, ha azon rokonsági lánczolatban, mely az Örökhagyót és az örököst egybefűzi, közbeesnek. így a NB. alatti ábra szerint K. örökhagyó után H. és J. másodunokatestvéreit a törvényes örökösödési jog megilleti akkor is, ha iZ.-nak atyja E. édes anyjának 5.-nek törvénytelen gyermeke volt, és ha J.-nek anyja F. atyjának C-nek utólagos házasság által törvényesített gyermeke volt. Ellenben ha B. A.-nak házasságon kivül született, de királyi leirattal törvényesitett gyermeke s ezen -B.-nek gyermeke E. szintén házasságon kivül születvén, királyi leirattal törvényesíttetett, a nélkül, hogy ezen törvényesitésbe a nagyapa A., illetőleg a többi nagyatyai rokonok C, D., F., G., I. és K. beleegyeztek volna: akkor E. után A., C, D., F., G., L, K. és viszont ezek után E. nem örökösödnek. 20—22. §-ok. A törvényes örökösödésre hivatott rokonok között az örökösödési jog első sorban, és a felmenő ágbeli, úgy az oldalágbeli rokonok teljes kizárásával az örökhagyó leszármazó rokonait, azokat illeti, a kik hozzá legközelebb állanak. E részbeu a törvényjavaslat azon általános álláspontot foglalja el, mely egyértelműen van elfogadva hazai jogunkban és a külföldi törvénykönyvekben is. Az örökhagyó gyermekeit az örökösödési jog egyenlően illeti meg; minélfogva, mig "ha csak egy gyermek van, ez az egész hagyatékban örökösödik, — több gyermek között egyenlő osztálynak van helye. Ezen egyenlő osztály megállapításánál a törvényjavaslat eltér a zürichi polgári törvénykönyv rendelkezésétől, mely a fiúknak az atyai hagyatékban levő ingatlanoknak a valódi érték y

6-od részétől y

3 részéig terjedő leszámítás mellett mérsékelt becsértékben, az anyai hagyatékhoz tartozó ingatlanoknak pedig a teljes értékben való készpénzbeli megváltásához, nemkülönben az atyai üzlethez tartozó ingóságoknak a valódi értékben való megváltásához előjogot ad, s ezen felül azt rendeli, hogy az atya ruházata, fegyverzete, pecsétje feltétlenül, továbbá könyvtára és. egyéb gyűjteményei, emléktárgyai, órája és óraláncza, gyürfíi és egyéb viselésre szánt ékszerei, ha a hagyatéki tiszta érték ötszáztóliját meg nem haladják, ingyen, egyébként pedig az ötszáztólit meghaladó érték megtéritése mellett a fiúkat, ellenben az anya ruházata, fehérneműi, dologeszközei és könyvei feltétlenül, ékszerei, drágaságai és megtakarított vagyona (Spargut, Sparhafen) pedig, ha a hagyatéki érték ötszáztóliját meg nem haladják, ingyen; ellenesetben pedig az ötszáztólit meghaladó érték megtéritése mellett a leányokat illesse. Bárha a fentebbieknek megfelelő előnyözés első tekintetre tetszetősnek mutatkozik, s bárha nem vonható kétségbe, hogy a fiúknak előnyözése és különösen azon törekvés, miszerint az ingatlan vagyon a fiúé maradjon, népünknél is nem ritkán nyilvánul; mind a mellett a törvényjavaslat jelenbeni örökösödési jogunknak, továbbá a római jognak, az osztrák (732. §.), a szász (2034. 2035. §-ok), a franczia (745. §.), az olasz (736. §.) stb. polgári törvénykönyveknek megfelelően, a fiúknak és'leányoknak a nemi különbségre való tekintet nélkül teljesen egyenlő örökösödési jogosultságát állapítja meg; mert a jogegyenlőség követelményének egyedül ez felel meg, s mert különösen a fiúknak előnyözése szemben a leányokkal méltánytalannak mutatkozik azért, mivel a fiúk, bármely társadalmi osztályhoz tartozzanak, szerzési képességöket sokkal inkább érvényesíthetik, önfentartásukról sokkal könnyebben gondoskodhatnak, mint a leányok. Hozzájárul ezekhez, hogy a mennyiben egyes esetekben czélszertínek mutat^