Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
599. szám. 107 képezze-e a fő kiindulási pontot, — lényeges kérdésekben, például az öröklési képtelenségnek, és a kitagadápnak szabályozásánál, életbe vágó fontos szerepet játszik: mindazáltal a két ellentétes irányú rendszer között az egyensúly annyiban helyreállítottnak tekinthető', hogy akár a kötelesrész által szabályozott végrendeleti örökösödés, akár a részleges rendelkezési jogosultság által megszorított családi örökösödés fogadtassák el fő kiindulási pontul, — az örökösödési jognak két praegnans alkateleme, a rendelkezési jogosultság és a családi jogos igény kellő méltatásban részesül. Nem hagyható itten felemlités nélkül azon sajátszerű tünemény, hogy míg egyfelől a római eredetű népeknél, a francziáknál, az olaszoknál, a románoknál és némely svájczi franczia kantonban, Vallisban, Neuchatelben stb. a germán eredetű franczia >coutumes«-ek intézkedéseihez simuló Code Napóleon s az ezek alapján készült s 1866. január 1-én hatályba lépett Codice civile del regno d'Italia, úgy az 1866. deczember 1-én hatályba lépett román Codice civilu, nemkülönben Svájcznak némely kantonaiban érvényben levő törvénykönyvek a germán jog eredeti felfogásához közelebb álló örökösödési rendszert emeltek érvényre és tartanak fenn; addig a német codificatio, az ausztriai polgári törvénykönyv, a porosz Landrecht, a szász polgári törvénykönyv a végrendelkezési jogosultság alapján fejlődött justiniani törvényeknek álláspontját, a kötelesrész által korlátozott végrendeleti örökösödést fogadták el fő kiindulási pontul. A jelen törvényjavaslat örökösödési rendszerének vezéralapját az általános jogtörténelmi fejlődés összeredményének érvényre emelése képezi oly módon, hogy az örökösödési jognak két egyenlő fontosságú tényezője, az egyéni rendelkezési jogosultság és a családi jogos igény kellő méltatásban részesittessenek, és hogy a két ellentétes irány között az egyensúly az igazság és a czélszerűség követelményeinek megfelelően helyreállittassék. Az, hogy az örökösödési jog terén a családi jogosultság kizárólagos uralmát életbeléptetni nem lehet, hanem az egyéni végrendelkezési jogosultságnak is megfelelő tér hagyandó fenn, kétséget nem szenvedhet; de viszont az is alig vonható kétségbe, hogy az egyén rendelkezési jogosultságának sem lehet oly korlátlan hatalmat adni, mely a legszorosabb családi kapcsolatból folyó igények lábbal tiprásával és a családerkölcsi kötelmek kigúnyolásával is magának feltétlen érvényt szerezhessen. Avagy igazságos lenne-e az, hogy azon vagyonos szülő, a ki gyermekeit és unokáit életében tartani és neveltetni köteles, a törvényengedte korlátlan végrendelkezési jogosultságnak egy szeszélyes pillanatban való felhasználásával összes vagyonát elvonhassa azoktól, a kiknek 8 adott életet, s hogy idegen behizelgők kedvéért földönfutókká tehesse azokat, a kik az ő családi énjének sarjadékait képezik ? Összeegyeztethető-e a jogérzettel, hogy a gyermek, a ki lételét, neveltetését, és azon szakképzettséget, melynek alapján vagyonát szerezte, jó részben szülői önfeláldozó gondosságának köszönheti, a vagyonában való örökösödésből teljesen kizárhassa, a társadalom kegyadományára utalhassa azon szülőt, ki keserves keresményének utolsó fillérét is gyermekének, mint a jövőben vélt támaszának neveltetésére fordította? Igazolható-e az, hogy a teljes odaadáson alapuló házassági erkölcsi kapocs kíméletlen szétrombolásával, az egyik házastárs összes vagyonáról könnyelműen rendelkezve, az őt túlélő házastársat Ínségnek és nyomornak tehesse ki? Ezen erkölcsi momentumok mellett hangosan szól a népeknek a jogtörténelem adataiban nyilvánuló s fentebb méltatott általános jogérzete, és a continentális codificatio eredménye, melynek ellenében a feltétlen végrendelkezési jogosultság hivei Anglia törvényhozására • szoktak hivatkozni. De e hivatkozás döntőnek nem tekinthető; mert eltekintve attól, hogy Angliának speciális Örökösödési joga az ottani speciális birtokviszonyokkal áll elválaszthatlan kapcsolatban, ott az ingatlanok legnagyobb részére nézve kötött,, hitbizományszerű öröklési rend áll 14* \