Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-591. Törvényjavaslat, a vasuti és gőzhajózási szállitás használatának megadóztatásáról szóló 1875:XX. törvényczikk némely határozmányainak módositásáról

6 591. szám. A 2-ik §. az adótételeket emeli a fentebb is emiitett mérvben a személy- és azzal összefüggő szállításnál 15%-ról 16%-ra, a teherárúknál 3%-ról 5%> ra, mig a gyorsárú-szállitásnál a jelenleg is szedett 7%-ot, valamint az 1875 : XX. t.-cz. 1. §-ának az adó mérvére vonatkozó többi határozmányait érintetlenül hagyja. A 3. §. az 1875 : XX. t.-cz. 6. §-a alapján jelenleg is fennálló mentességeket továbbra is fentartja azon eltéréssel, hogy 6) pontjában eshető félreértések elkerülése végett csak a katonaság és honvédség saját szállítmányait, de nem a mások által azok részére eszközölt szállítmányokat mondja menteseknek; továbbá, hogy c) pontjában a törvény valódi szellemének megfélelőleg kimondja, hogy a vasutak és gőzhajóvállalatoknak csak azon saját szállítmányai mentesek, melyek a vasúti vagy gőzhajózási vállalat üzletköréhez tartoznak, de nem mentesek ezen üzletkörhöz nem tartozó oly szállítmányai, melyek külön üzletnek vagy vállalatnak tekinthetők. A 4. §. ugyancsak a törvény intentiójának s a most is fennálló gyakorlatnak megfélelőleg világosan kimondja, hogy oly esetekben, midőn a szállítás nem közzétett díjtételek, hanem egyezményi összegek mellett történik, ezek képezik a fizetendő adónak alapját. Az 5. §. kapcsolatban a 3. §. c) pontjában kimondott azon elvvel, hogy a vasúti és gőzhajózási vállalatoknak nem ezen üzletök körébe tartozó saját szállítmányai az adó alól nem mentesek, az adó megállapításának módját határozza meg ily esetekre. Jelesül kimondja, hogy az adó ily esetekben azon szállítási költségek után fizetendő, melyeket a vállalatok könyveikben önmaguknak felszámítanak; az esetre pedig, ha ily felszámítást a belső elszámolásban nem tennének, a szállításra fordított tényleges kiadásokat, vagyis az önköltségeket rendeli az adó alapjául vétetni. Vasutaknál az önköltségi tételek szokásos számitások alapján minden nehézség nélkül megállapíthatók; a gőzhajózási szállításnál ily szokásos számítási mód az önköltségi tételekre nézve nincs ugyan átalán elfogadva, már biztos alap híjában azonban az önköltségi tételeket kellett itt is az adó alapjául venni s alig szenvedhet kétséget, hogy azok az érdekelt gőzhajózási vállalat valódi kiadásai alapján épen ugy, mint a vasutaknál, itt is minden nehézség nélkül meg lesznek állapithatók. A 6. §-a külföldi vállalatokra nézve intézkedik a szállítási adó fizetésének kötelezettsége iránt. Ugyanezen §. külföldi vállalatok által belföldön eszközölt szállításoknál a belföldön lakó feladót kötelezi a díjtétel bevallására s az attól járó szállítási adó lefizetésére az esetben, ha a külföldi vállalatnak nincs oly bemutatott díjszabása, melynek alapján maga szedvén be a szállítási adót, annak beszállítására lenne kötelezhető. Mivel külföldi vállalatok a belföldön nem egyes kisebb, hanem csak nagyobb mennyiségekre terjedő szállításokat szoktak teljesíteni, az adónak esetenkint való bevallása és beszedése egyátalán nem tekinthető oly nehézkesnek, hogy előforduló esetekben akár a szállíttató fél, akár adóadministratió szempontjából ne lenne teljesíthető. A 7. §. az egyenes adótörvényeink alapján különben is érvényben levő büntető határozatokat világosság okáért külön foglalja magában a szállítási adóra nézve s határozottan kimondja, hogy a szállítási adó megrövidítéséért nemcsak a vasúti és gőzhajózási vállalatokat, hanem ezek igazgatóit és kirendelt képviselőit is egyetemleges felelősség terheli. A 8. §. fentartja az 1875: XX. törvényczikknek ezen törvényjavaslat által nem módosított s az eddigi tapasztalatok nyomán helyeseknek bizonyult intézkedéseit, mig a 9. §. a törvény hatálybaléptére s a végrehajtási rendelkezésre vonatkozik, május 1-ére tűzvén ki a törvény hatálybaléptét azért, hogy egyrészt idejök maradjon a közlekedési vállalatoknak új tariffáik