Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

98 599. szám. Melléklet az 599. számú irományhoz. Indokolás, "az öröklési jogról,, szóló törvényjavaslathoz. Alkotmányunknak és jogintézményeinknek azon nagyfontosságú átalakulása, mely az 1848-ik évi törvényekben nyert kifejezést, hazai magánjogunk gyökeres reformját tette szükségessé. Addigi magánjogunk egyéb intézményeinkkel, különösen közjogunkkal szerves kapcsolatban fejlődött s annak kútforrásait egyes — inkább alkalmi jellegű — irott törvények mellett főleg a szokásjog, továbbá Verbőczyiiek a szűkebb Magyarországban csak a szokásjog erejénél fogva érvényessé vált hármaskönyve, a curiai döntvények, egyes királyi rendeletek, s a törvényhatóságoknak szabályrendeletei, Erdélyben ezeken felül az Approbata és Compilata Constitutiók is képezték. Ezen régibb magánjogunk fejlődésére kétségtelen befolyással volt a kánoni jog, melynek befolyását emelte azon állás, melyet az egyház férfiai a törvényhozás és a birói tiszt gyakorlása körül elfoglaltak; továbbá a római jog, mely a jogi oktatás közvetítése által vált jogéletünk fejlődési tényezőjévé, és a hűbéri jog, melynek alapeszméi főleg az Anjou-házból származott királyok uralkodása alatt kezdettek hozzánk átszivárogni. Magánjogunk, mely a feutérintett jogrendszereknek befolyása mellett is mindenkor önállóan fejlődött, nemcsak megfelelt az akkori kor igényeinek, de főbb vonásaiban oly jeles alkotást és fejlesztést mutat fel, mely a mai kor elismerését is méltán kiérdemelte. A magyar jognak adományi rendszere és az ősiségi jogviszonyok szabályozása, viszonyítva a feudális középkor analóg alkotásaihoz, oly szerves és jeles alkotásokat mutatnak fel, melyekre méltán büszkeséggel tekinthetünk vissza s melyek a hazai jogfejlődés terén mindenkor becses jogtörténelmi kincseket fognak képezni. Verbőczynek említett hármas-törvénykönyve, hazai magánjogunknak ezen leggazdagabb forrása s további jogfejlődésünknek alapja, azon kor hasonminőségű alkotásai között méltán foglalja el a legkiválóbb helyet; mert kora jogi miveltségének színvonalán áll, a rendelkezésre álló különböző források öntudatos felhasználását tanúsítja s nem ragaszkodva csupán a létező törvények és szokásjogi megállapítások egyszerű compilátiójához: a hazai jogszabályokat rendszerbe foglalni, hézagait is megfelelően pótolni, elismerést érdemlő buzgalommal éá sikerrel törekedett. Daczára a jogtudomány azon nevezetes fejlődésének, a melyen az a múlt század végén és a jelen században átment, hazai magánjogunk fejlődése ezen korszakban semmi nevezetes mozzanatot felmutatni nem képes, minek oka saját03 viszonyainkban s különösen abban kére-