Képviselőházi irományok, 1884. XVI. kötet • 506-539. sz.

Irományszámok - 1884-507. Enyedi Lukács képviselő és közgazdasági bizottsági tag különvéleménye, a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötendő vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatra

0 507. szám. 507. szám. Különvélemény, a magyar korona országai és O Felsége többi királyságai és országai közt kötendő vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatra. Az 1867. évi XVI. törvényczikk és az 1878: XX. törvényczikk által a vám- és kereskedelem-politikai viszony Magyarország és O Felsége többi királyságai és országai közt a közös vámterületen rendeztetett ugyan, de azért az 1867: XII. t.-cz. 58. és következő szakaszaiban világosan fentartja Magyarország azon jogát, hogy vám- és kereskedelmi ügyeit függetlenül szabályozhatja és Magyarország, ha érdekei ugy kívánják, határait Ausztriától is, miként más idegen országoktól vámvonalak által elkülöníthesse. A midőn az 1867: XVI. t.-cz. által az első kereskedelmi- és vámszövetség köttetett Ausztriával a vámterületi közösség alapján, két erős indokra lehetett hivatkozni. Az egyik az volt, hogy minden útbaigazító statisztikai adat hiján tisztán nem Ítélhető meg az, vájjon hazánk közgazdasági érdekei parancsolólag követelik-e a vámsorompók felállítását; a másik pedig az volt, hogy nagyban és egészben az akkor Európában uralkodó, az osztrák-magyar vámszövetségnek is alapelvét képező szabad kereskedelmi irány földmivelési termelésünk és általános fogyasztásunk érdekeinek megfelel. Közel két évtized folyt le az első szerződés megkötése óta. Jelenleg rendelkezünk már bizonyos fokig megbízható forgalmi statisztikával, megváltozott az általános kereskedelmi politikai irány, felváltatván a szabadkereskedelem a prohibitiót megközelítő védvám - rendszerrel, hazánk mezőgazdasági fejlődése oly színvonalra emelkedett, melyen túl nagyipar meghonosítása nélkül alig fokozható kellő eredménynyel, mig viszont a tengerentúli verseny termelésünket versenyképességének fentartására a végső erőfeszítésre kényszeríti; továbbá a fejlettebb kultúra, a közlekedési hálózat kiképzése, valamint 20 évnek intenzív, gyakran áldozattal járó tevékenysége az iparnak oly figyelemre méltó csiráit teremtette meg: hogy közgazdasági életünk szerencsés továbbfejlesztésére más hathatós eszközöket kell keresni. A forgalmi adatok feltüntetik kereskedelmünk veszedelmes mérvű passivitását; igazolják, hogy Ausztria mezőgazdasági termelésünknek csak egyik, kisebb részét képes elfogyasztani, mig a többivel leginkább rá nézve előnyös közvetítő kereskedést folytat; bizonyítják, hogy saját iparunk belfogyasztásunk szükségleteinek csak csekély hányadát fedezi, mig az Ausztriából vámmentesen behozott tömeges gyártmányok elözönlik fogyasztási területünket, lehetetlenitvén saját gyáriparunk fejlődését, megerősödését; arra tanítanak, hogy a közgazdasági vesz-