Képviselőházi irományok, 1884. XVI. kötet • 506-539. sz.
Irományszámok - 1884-512. Törvényjavaslat, a Monacóval 1886. évi február hó 22-én Bécsben, a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés beczikkelyezése tárgyában
40 512. szám. Melléklet az 512. számú irományhoz. Indokolás a monacói fejedelemséggel a közönséges bűntettesek kiadatása iránt kötött államszerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslathoz. Büntető igazságszolgáltatásunk érdekében áll, hogy Európában főleg azon országok között, a melyekkel már kiadatási szerződéseink vannak, ne legyen olyan terület, a melynek kormányától a bűntettesek kiadatását szerződés alapján nem követelhetjük. Ilyen terület jelenleg a monacói fejedelemség. Ez okból diplomacziai utón tárgyalások indíttattak, és az általunk az utóbbi időben kötött kiadatási szerződések közlése mellett felhivatott a monacói fejedelemség kormánya, jelentse ki, melyik szerződés alapján kívánja a további tárgyalások folytatását. A monacói fejedelemség kormánya oda nyilatkozott, hogy egész terjedelemben elfogadja az általunk Belgiummal (1881. évi XIX. t.-czikk) és későbben a luxenburgi nagyherczegséggel (1882. évi XXXVII. t.-cz.) kötött kiadatási szerződés szövegét. A jelen törvényjavaslatban foglalt kiadatási szerződés szövege tehát azonos ezen két szerződéssel, és igy részleteit különösen indokolni nem szükséges. Ezen szerződés XVI. czikke tartalmaz csak oly intézkedést, mely eddig a többi kiadatási szerződésekben nem foglaltatik. A gyakorlat ugyanis kimutatta, hogy nem ritkán kell valamely külföldön tartózkodó félnek a bűnvádi eljárás folyamában az eljáró bíróság részéről hozott határozatot kézbesíteni, hogy a félnek alkalom nyujtassék esetleg a törvényes jogorvoslatot igénybe venni, és nehogy ezen kézbesítés megtörténtéig a további eljárásnak szünetelnie kelljen. Ebből kifolyólag szükségesnek mutatkozik szabályozni a jogsegélyt bűnvádi ügyekben hozott oly határozatok közlése tekintetében is, melyek a másik fél területén levő személyeknek szóknak. A jelen szerződés XVI. czikke, midőn a szerződő államok hatóságait ilyen közlésre kötelezi, egyúttal a másik bekezdésben azon kivételt állapítja meg, a mely szerint a megkeresett fél saját honosai ellen hozott büntető ítéletek közlésének helye nincsen. Ez. azon általánosan elismert nemzetközi elvnek felel meg, hogy egy állam sem nyújt jogsegélyt más államnak, hogy büntető hatalmát oly egyének felett érvényesítse, a kik a jogsegély iránt megkeresett alkun honosai. Nehogy pedig a külföldi büntető bírósági határozatok közléséből esetleg következtetések vonassanak a kiadatásra vagy a jogsegély valamely más nemére nézve, ezen czikk utolsó pontja világosan kimondja, hogy az ilyen iratok közlése által a megkeresett kormány felelősséget nem vállal. Budapesten, 1886. évi szeptember hó 21-énFabiny Teofil s. &., igazságügyminister.
