Képviselőházi irományok, 1884. XIV. kötet • 446-493. sz.

Irományszámok - 1884-451. Kivonatok, a főrendiház 1886. évi május hó 18-án és 19-én tartott 30-ik és 31-ik üléseinek jegyzőkönyveiből, a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat tárgyában

30 451. szám. megtehetése szempontjából biztosíték nyujtassék. E végből javaslatba hozatik, hogy a 25. §. harmadik bekezdéséül a következők iktattassanak be: >A törvényhatóság intézkedik, hogy ezen adókimutatások az igazoló választmány] összeillése előtt 8 nappal betekintethessenek, s a netalán szükséges felszólamlások megtehetése végett előre meghirdetett helyen kitétessének <. 6. Minthogy az iránt, hogy névszerinti szavazás, ejtessék meg, egyes törvények is intézkednek, javasoltatik, hogy a 49. §. negyedik bekezdése a pontosvessző után következő szabatosabb szövegezést nyerjen: >azon esetben pedig, midőn valamely törvény különösen rendeli, vagy 20 tag írásban beadott kívánatára az elnök a névszerinti szavazást elrendelni tartozik*. 7. A 46. §-ban az eddigi megállapodásokkal egybehangzólag kimondatik, hogy rendkívüli közgyűlésben csak oly ügyek tárgyalhatók, melyek a tárgysorozatban benfoglaltattak. Ebből ugyan önként következnék, hogy rendes közgyűléseken a tárgysorozat összeállítása után beérkezett rendeletek, átiratok és jelentések tárgyalhatók; nehogy azonban e részben mégis kétely támadhasson, másrészt pedig oly végből, hogy a közgyűlés tagjainak figyelme azokra már előzetesen is felhívassák, kapcsolatosan a rendes közgyűléseken a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványokra javaslatba hozottakkal, az 50. §. hatodik bekezdése következő szövegben ajánltatik elfogadásra: >Rendes közgyűléseken a tárgysorozat összeállítása után beérkezett rendeletek, átiratok és jelentések, valamint a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványok is tárgyalhatók, ha azok 24 órával élőbb a közgyűlésen vagy az elnökségnél bejelentettek, s egyszersmind a jegyzői hivatalban vagy más alkalmas helyen közszemlére kitétettek.< 8. A főispánok nyugdíj és végkielégítésben részesítése tekintetéből az 1885. évi XI. törvényczikkel szemben javasolt kivételes határozmányok szükségességét a bizottság is elismeri. Miután azonban azt, hogy a kivételes elbánást illetőleg az állástól való megválás indokai alapján egyrészt fokozatok állapíttassanak meg, másrészt pedig az 1885. évi XI. törvényczikk határozmányaitól kelletén túl eltérések történjenek, indokoltnak nem tartja, javasoltatik, hogy az 59. §. következőleg fogadtassák el: »59. §. Ki már előbb államtisztviselő volt és ebbeli szolgálata alapján nyugdíjigényt nyert, az által, hogy főispán lesz, nemcsak el nem veszti szerzett nyugdíjigényét, de a nyugdíj kiszabásánál a főispáni hivatalban töltött szolgálati évei is beszámíttatnak s reá nézve az 1885. évi XI. törvényczikk szabványai érvényesek. Ha azonban, mielőtt összes szolgálati évei nyugdíjképessé tették,volna, mentetik fel főispáni hivatalától, kivévén, ha az állam szolgálatában előbbi és főispáni állásának megfelelő más alkalmazást nyert: a) ha mint főispán már 5 éven át működött, a nyugdíj szempontjából ugy tekintetik, mintha összesen 10 évet szolgált volna; b) ha pedig rövidebb ideig volt főispán, de összes szolgálati ideje az 5 évet meghaladja, fizetésének 20°/

0-át nyeri nyugdíj képen. Ha összes szolgálata 5 évet sem tesz ki: főispáni szolgálata által egy évi, vagy a mennyire már főispánná lett kinevezése előtt egy évi végkielégítési igényt szerzett volna, két évi fizetésének megfelelő végkielégítésre nyer igényt. Az, ki a fennebbiek szerint elfogadhatott más hivatalt visszautasítja, a különleges igényt elveszti s reá nézve az 1885; XI. törvényczikk rendelkezései alkalmazandók. Azon főispán, ki előbb nem volt állami tisztviselő: ha a belügyminister által elfogadásra ajánlott lemondás, vagy a belügyminister által hivatalból tett felterjesztés alapján mentetik fel állásától, az esetben, ha legalább 3 évet töltött a hivatalban, egy évi, ha 3 éven túl, de nem egészen 6 évet szolgált, két évi fizetésének megfelelő végkielégítést kap; ha pedig