Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.

Irományszámok - 1884-427. A pénzügyi bizottság jelentése, „a mult évekből származó pénztári hiányok fedezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

427. szám. 3 frtnyi összeg csak azért keletkezett, mert a pénzügyminister ez összeg erejéig nem élt a fedezetül megszavazott hitellel. Az igy felszaporodott hiányhoz járult az 1884. évi zárszámadás szerint fenmaradt 5.892,159 frt 507* kr. hiány. Ekkor lőn a pénztári készletek kiegészítésére és államvasutak, valamint vasművek forgó tőkéjére 18.170,000 forint hitel megszavazva; de a pénzügyminister a bizottság előtt kimutatá, hogy ebből most is, nem 14.170,000 forint van — mint tervezve volt — a vasutak és vasművek forgó tőkéje gyanánt átadva, de 15.373,314 frt, minek leszállítása iránt most folynak a tárgyalások; tehát ebből is kevés maradt a hiány csökkentésére. Ez adatok most már tisztán a pénztári forgalom alapján is bizonyítják, hogy a jelen törvényjavaslatban fedezetül kért összegnél nagyobbra van szükség. Hogy a pénzügyminister úr nagyobbat most nem kér, annak indokául egyfelől még a vasutaktól remélt visszatérítéssel, másfelől az 1886. évi előirányzat fedezeti részének szigorú megállapításával kapcsolatosan várható összegeket és az államhitel, valamint kamatteher lehető kímélését hozta fel. A bizottság ezek alapján tehát kénytelen konstatálni azt, hogy a törvényjavaslatban kért fedezet az államháztartás vezetése érdekében szükséges és másfelől azt, hogy a mennyiben a fentebbi tételek kellő fedezetet nem nyújtanak az 1887, évi állami előirányzattal kapcsolatosan, az 1885. év terhére még egy bizonyos — most még meg nem állapitható — fedezeti összegre szükség lesz a czélból, hogy egyfelől a pénztári készletek a kellő mértékben meg legyenek; másfelől pedig a múltra vonatkozó fedezetlen hiány fen ne maradjon és az 1886. év csakis saját szükségeivel legyen — mint kell — terhelve. Természetes, hogy a pénzügyi bizottság kellemetlenül volt érintve az államháztartásnak ily módon történt megzavarása által; annyival is inkább, mert a ministerek részletes jelentéséből meggyőződött arról, hogy a közelebbi években az 1883. év végéig egyes tárczáknál előfordult, túlkiadások az 1884. évben, de főleg az 1885. évben nemcsak elkerülve nem voltak, de fokoztattak és az előirányzat több irányban is jelentékenyebb összegekkel lőn részben az előirányzattal kapcsolatosan, de részben azon kivül is áttörve, jelentékeny túlkiadások és póthitelek alakjában, és pedig legnagyobb mértékben az államvasutaknál — több mint 9 millió erejéig két év alatt — de még az egyes tárczáknál is. És igy a nélkül, hogy a túlkiadások és póthitelek egyes tételeinek most részletes bírálatába akarnánk bocsátkozni, lehetetlen a kezelés és ellenőrzés hiányát ezek mértéke és száma alapján nem konstatálni; mert bármily helyesek és czélszerűek is legyenek e túlkiadások (elbírálásuk a zárszámadásra tartozik) bármennyire óvatosan kell is kerülnünk, a megfelelő zárszámadások tárgyalásáig, a részletes bírálatot: ez&n általános észrevételekre már most is, a megelőző években ily mértékben elő nem fordult hasonló túlkiadásokkal szemben való összehasonlítás feljogosít; másfelől: kötelez ezekre az a körülmény, hogy ha már a tényeket — egyfelől igazolásuk fentartásával, másfelől szükségükkel — el is fogadjuk és igy a törvényjavaslatban kért fedezetet megszavazandónak tartjuk is, biztosítékokat kell szereznünk arra, hogy ezek ily mértékben és ily széles keretben többé elő ne forduljanak; és okaik lehetőleg teljesen megszüntetve legyenek. Midőn a bizottság ez okok kutatásába bocsátkozott és a kormány előterjesztéseiből meggyőződött arról, hogy részben az államvasutaknál a pénzügyi ellenőrzés hiányai voltak ez okok^és ezek a kormánynak is annyira feltűntek, hogy ezek elhárítására változtatta meg a szervezetet és utasításokat; sőt, hogy a ministeri tárczák kezelésénél is, egyfelől az alantas, de utalványozási joggal biró közegek a ministerek irányában; másfelől a ministerek: a pénzügyminister és ministertanács irányában, az előirányzat betartására, illetőleg keletkező túlkiadások megkezdésére, ellenőrzésére nézve, szorosabb contactusba hozandók voltak, mert í*