Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.

Irományszámok - 1884-429. Törvényjavaslat, az 1878. évi XX. törvényczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbitásáról

429. szám. 78 let közgazdasági szétválása folytán válságos állapotok állanak elő, alárendelt kérdés az, melyik fél szenvedne nagyobb veszteséget a vámsorompók felállítása által. Még mielőtt tehát a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt fennálló vám- és kereskedelmi szövetség (1878. évi XX. törvényczikk) XXII. czikke értelmében 1887. évi deczember hó 31-én lejárt volna és még mielőtt az említett czikk értelmében a, szövetség fölmondása lehetséges volt: — a kormány czélszertínek találta azt, hogy az osztrák kormánynyal idejekorán foglalkozzék ama feltételekre nézve, melyek alatt a vám- és kereskedelmi szövetségben megállapított állami és közgazdasági kérdések összeségének rendezése lehetővé válnék. Az e czélból folytatott tárgyalások azon megállapodásokra vezettek, melyek több rendbeli törvényjavaslatok alakjában egyidejűleg az országgyűlés elé terjesztetnek. Ezen megállapodások lényege az érvényben lévő vám- és kereskedelmi szövetségnek további tiz évre (1897. évi deczember hó 31-ig) való meghosszabbításában áll. A vám- és kereskedelmi szövetség határozatai azon alapelvben összpontosulnak, hogy a monarchia két államterülete egy közös vám- és kereskedelmi területet képez. A magyar kormány meg van győződve arról, hogy ezen alapelvhez való ragaszkodás mind a két fél gazdasági érdekeinek egyaránt előnyére válik. A vám- és kereskedelmi szövetségben eszközlendő — nagyobbrészt alárendeltebb jelentőségű és inkább az időközben hozott törvények kifolyásaként tekinthető módosítások a következők: A IV. czikkhez. Mig az eddigi szövegezés a vámkülzeteknek megszüntetését inkább csak alapelvben állapította meg, melyhez a fennálló vám- és kereskedelmi szövetség tartama alatt mindinkább közeledtünk, a mennyiben időközben több szabadkikötő — mint Martinschizza, Buccari, Portore, Zengg és Carlopago — az átalános vámterületbe olvasztatott, addig az új szövegezés a még fennálló két legnagyobb vámkülzetnek: Fiume és Trieszt szabadkikötőknek az osztrák-magyar átalános vámterületbe való beolvasztását határozottan és véglegesen elrendeli. Ezzel kereskedelmi politikánknak egy már régóta elismert, s a hivatott körök által számtalanszor sürgetett követelménye végre teljesíttetik. , Hogy ez korábban nem történt és hogy ezen intézkedés keresztülvitelére jelenleg is több mint három évi határidőnek megállapítása inditványoztatik, oka abban keresendő, hogy ezen vámkülzetek megszüntetése előtt bizonyos előkészületek megtétele szükséges a végből, hogy a kereskedelem és hajózás érdekei ne csak megóvassanak, hanem számukra egyúttal a további fejlődés feltételei is biztosíttassanak. > A VI. czikkhez. Ezen czikk két első bekezdése helyett hatályba lépő határozat az eddigi megállapodásoktól csakis annyiban tér el, a mennyiben a tengeri halászatra vonatkozó korlátozó határozat: „a mennyiben az a tengerészeti közigazgatástól függ" ezentúl elmarad, minthogy a monarchia mindkét államterületén a tengeri halászatra vonatkozó ügyek teljesen a tengerészeti közigazgatás alá rendeltettek. A nyolczadik bekezdés szövegének módosítása abban talárja indokolása*, hogy a tonna-, tengeregészségügyi és fénytorony-illetékek az 1883. évi XXXII. törvényczikk, mint olyanok által megszüntettek és „Kikötési illeték" elnevezés alatt egy illetékbe foglaltattak, továbbá hogy a révkalauz-illeték Triesztben szintén eltörültetett. KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XIII. KÖTET. 10