Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.

Irományszámok - 1884-429. Törvényjavaslat, az 1878. évi XX. törvényczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbitásáról

429. szám. 21 hanyatlást kell felismerni, a mely következményében a fogyasztás és a termelés csökkenésére vezet és melynek távolabbi oka a közgazdaság és közmívelődés óriási haladásával áll szoros kapcsolatban: könnyen érthető, hogy az osztrák-magyar monarchia külforgalmában mutatkozott kedvezőtlen állapot, nem tisztán a monarchia belsejében fejlődött speciális körülményeknek tulajdonitandó és hogy Magyarországra nézve ezenkülforgalómban jelentkezett nem előnyös helyzet legkevésbé sem függ össze azon kfözgazdasági kapcsolattal, melyben országunk az osztrák örökös tartományokkal a vám- és kereskedelmi szövetség következtében áll; hanem hogy jelen helyzetünk magyarázatául a mi veit világban a közlekedési eszközök hatalmas kifejlődése folytán bekövetkezett az az állapot szolgál, melyben az eleinte csak egyes közgazdasági területeken jelentkező hatások a kapcsolatban álló, íisszes nemzetekre terjeszkednek és jó és rósz oldalaikkal az összes mívelt világon átalánosakká, válnak. És a midőn a közgazdasági helyzetnek ily átalános okokra visszavezethető állapota súlyosan nehezedik az egész mívelt világra és mindegyik államban kifejezését a productio más és más ágában találja, még pedig rendszerint abban az ágban, a mely az illető nemzetre rendesen a legfontosabb, — természetes, hogy Magyarországon a helyzet kiválóan és első sorban ott lett leginkább érezhetővé, a hol főerőnk fekszik — a gabonatermelésnél s a vele rokon ágakban. Ebben a helyzetben tehát nagyon is szükséges, hogy a közgazdaság átalános fejlődése és ;iz átalános helyzet szempontjából saját állapotunkat tüzetesebben vizsgáljuk. Ezen okból főleg a következő két pontra nézve kell a magyar gazdasági viszonyokat taglalni. Először: milyen az állapot azokban az államokban és mily intézkedéseket tesznek azok az államok, melyek a legújabb időkig nagyobb mérvben és előnyös piaczai voltak nyersterményeinknek. Másodszor: mily terjedelemben vesztettük el ezen eddig elfoglalt piaczokat, akár az illető államok gazdasági törvényhozása következtében, akár az által, hogy a tengerentúli országok kedvezőbb viszonyok közt léptek fel versenyzőink gyanánt. Magyarország gabonakivitele, jelesül búza- és búzaliszt-kivitele szempontjából főleg Nagybritannia, Francziaorsaág, a Németbirodabm és a Svájcz eshetnek tekintetbe, mert ezek oly államok, melyek szükségletüket saját termelésük által fedezni nem képesek. A legújabb hivatalos kimutatások szerint Nagybritanniában 1870-ben 11*7 millió acre fordíttatott gabonatermelésre, 1884-ben már csak 10-1 millió acre, tehát 1V» millióval kevesebb. Ezen területből esett búzatermelésre 3'7, illetőleg 2*7 millió acre, tehát újabb időben 1 millió acrevel kevesebb. Az 1881-iki census szerint az összes népességből foglalkozott földmiveléssel Angliában 5-3%, iparral 24-5%, holott 1861-ben az elsővel 10% és az iparral csak 22-7%> foglalkozott. Angoíország tehát ma még sokkal csekélyebb mérvben képes szükségletét saját termelése által fedezni, mint 20 évvel ezelőtt. Nagybritannia népessége 1885-ben 36 3 milliót tett: fejenként 8 bushel gabonafogyasztást számítva, évenkint mintegy 300 millió bushel szükségeltetik. A mai termelés átlaga 165—175 millió bushel, melyből levonva a vetésre szükségelt mennyiséget, marad fogyasztásra 130 millió bushel. E szerint tehát évenkint 170 millió bushelre szorul külföldről.