Képviselőházi irományok, 1884. X. kötet • 288-339. sz.

Irományszámok - 1884-310. Az 1885. évi VII. t.-cz. 27 §-ának alapján kiküldött országos bizottság jelentése, a főrendiháznak és a kpviselőháznak egymással való érintkezésére és az országos bizottságok alakitására vonatkozó kérdésekről

206 310. szám. H. Azon kérdés, vájjon egyik ház a másiknak határozatát és megállapodásait, melyeket üzenet kíséretében átvett, — tárgyalhatja-e ugyanazon országgyűlés másik, következő ülésszakában, — mindeddig szabályozva nincsen. Sem törvény, sem gyakorlat ezt ki nem zárják; mindazonáltal az országos bizottság azt véli, hogy a két ház közötti érintkezés rendezése alkalmával ezen kérdés szabályozása is szükséges, — és hogy a törvényhozási működés sikeres eredményének biztositása czéljából e kérdés igenlőleg oldandó meg. III. Azon esetekben, midőn a törvények értelmében az országgyűlés két háza választás czéljából együttes ülésre jön össze, eddig a két ház csupán a praecedens eljárásra volt utalva és sem az együttes ülések megtartásának módozatai, sem a választás és a netaláni szavazás mikéntje szabályozva nincsenek. Minden eshetőséggel szemben czélszerűnek tartja az országos bizottság, hogy az ily együttes üléseknek ugy alaki része,— valamint az asetleg szükségessé válható szavazás módozatai is részletesen megállapittassanak. E részletezésnél figyelembe veendőnek tartja az országos bizottság: a két ház egyenjogúságát, — azt, hogy az együttes gyűlések tagjainak a választás megejtése előtt alkalom nyújtassák értekezhetni s nevezetesen megállapodásra jutni az iránt, kéressék-e névszerinti szavazás vagy sem? azt, hogy ezen szavazásnak is formaszerűségei eleve megállapittassanak; és azt, hogy az együttes gyűlések határozatképessége is szabályoztassék. Mindezeknek szabályozása elejét veendi minden netalán előfordulható kételynek, vitának és zavarnak. IV. Az 1885: VII. törvényczikk 14. §-a értelmében javaslatot kellé tennie a bizottságnak >az országos bizottságok összealkotása iránt*, is. E tekintetben nevezetesen a két házból választandó tagok számaránya volt megállapítandó s az, hogy az országos bizottságok jelentései mily módon terjesztessenek a törvényhozás elé. A számarányt illetőleg az országos bizottság leghelyesebbnek vélte, ha azon eseteket kivéve, midőn a törvény eleve meghatározza a választandó tagok számát, az eddigi gyakorlat tartatik fenn; s a bizottsági jelentések benyújtását illetőleg leggyakorlatiasabbnak találta, hogy azok a két ház elnökeinek kézbesittessenek. A bizottság kebelében történő (elnök, jegyző, előadó, albizottság stb.) választásokra vonatkozólag részletezett utasítást adni az országos bizottság nem vélné czélszerűnek, nemcsak azért, mert az ily választásoknál első sorban az egyéni tulajdonságoknak kell döntőknek lenniök, hanem főleg azért is, mert az országos bizottság a két ház által megválasztatván, egy egységes bizottsággá lesz, melynek kebelében különbséget tenni főrendiházi és képviselőházi tagok között nem volna helyes. V. Ugy a főrendiház, mint a képviselőház házszabályainak függelékei egy együttes úgynevezett összeegyeztető bizottság alakítását rendelik, melynek feladata a törvényjavaslatok szövegét, mielőtt azok szentesítés alá terjesztetnének, összehasonlítani a két ház által hozott határozatokkal.