Képviselőházi irományok, 1884. X. kötet • 288-339. sz.
Irományszámok - 1884-289. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1886. évi állam költségvetésről
289. szám. 11 mutatja fel, ugy hogy ezen jelentékeny összeg kimaradása daczára, az összes szükségletek több mint kétszer akkora növekedésének az előirányzat ugy volt képes megfelelni, hogy az egész államháztartási hiány növekedése még azt az összeget sem érte el, mennyivel az államjószágok eladása csökkentve lőn. Mert azt már most itt konstatálhatjuk általánosságban, hogy a bevételi előirányzat (annak jelentékeny növekedése daczára) a zárszámadások és a folyó évi eredmények által annyira igazolva van, hogy a bizottságban csak az államvasutak előirányzott jövedelmének valószínűsége iránt merültek fel alaposabb kételyek, melyet a felvett teljesítmények valósítása és az előirányzott kiadások betartása esetén — mire nézve a kormány legközelebbről tesz, mint a bizottságban is jelzé, hatályos intézkedéseket — a bizottság szintén valósithatónak tart; mig a többi bevételi czímek és tételek nemcsak megfelelnek az eredményeknek, de itt-ott nem kis összegekkel maradnak azok alatt. Ha tehát ily előirányzati alapon lehete 321 milliót meghaladó rendes fedezetet előirányozni, tehát az 1875-iki rendes fedezethez képest (leszámítva a törlesztési fedezetet és előirányzati változásokat, hogy egyenlő alapon történjék az összehasonlítás) több mint 66 millió forint emelkedést felmutatni; ez államháztartásunk ezen részének és a nemzet áldozatkészségének ép ugy, mint az állami üzemeknek oly erőteljes fejlődését bizonyítja, hogy azzal nemcsak megelégedve lehetünk, de egyszersmind általa arra is intve vagyunk, hogy a kellő határokat és korlátokat kiadásaink növekedése körül iparkodjunk megszabni és betartani; mert fedezetünket eléggé fejlesztettük, sőt termé§zetes fejlődését is elég nagy mértékben vettük igénybe. Vizsgálódásunkat tehát a kiadási előirányzathoz kellé fordítanunk. Kiemeljük azt, hogy nem meddő kiadásaink növekedtek nagyobb mértékben; hogy nem a közösügyi quotánk növekedése okozza kiadásaink emelkedését; és ha az államadósságok és a kamatbiztositást élvező vasutak után elvállalt kamatok növekedtek 37* milliónyi összeggel; ebből egy millió forintot az agiónak 37o-kal nagyobb mértékben előirányzása vesz igénybe. Egyik sem örvendetes jelenség; de mig az államadóssági kamat egy része és a vasutak után fizetett kamat egészen állandó és hasznos beruházásoknak felel meg; melyek nálunk hatalmas közgazdasági tényezőket teremtettek; addig az agió növekedése egy, a kormány hatalmán, sőt ez idő szerint a törvényhozásnak befolyásán kivül eső tényező; melyet (már most jelezzük) a bizottság a pénzügyminister előterjesztésére a helyzetre és a költségvetés betarthatására való tekintetből, még egy százalékkal növelt; minthogy pedig az agió minden százaléka az 1886. évi előirányzat keretében 355,093 forintnyi terhet okoz nekünk, láthatjuk, hogy az 1886. évi előirányzatban milyen véletlen okból származik 1.420,000 forintnyi többkiadás az 1885. évi előirányzattal szemben és egyszersmind előttünk áll a valuta rendezetlenségének olyan terhe, mely elég érezhető módon adja tudtunkra, hogy mihelyt viszonyaink engedik, e bajon segítenünk kell, mert — zavaros időkben — nemcsak közgazdaságunkra és hitelviszonyainkra (a nemzetközi forgalomban), hanem államháztartásunkra is nagy calamitást rejt az magában. Azonban a kiadások növekedésében szorosabb értelemben vett közigazgatási és kulturális kiadásainknak is jelentékeny, sőt jelentékenyebb részevan; mert a közoktatási, közmunka- és közlekedési, földmívelési és igazságügyi tárczák rendes költségvetése növekedett az 1886. évi előirányzatban, az 1885. évihez képest 1.831,000 frttal; az összes rendes és rendkívüli kiadások pedig e tárczákban mintegy 5.589,000 forinttal növekedtek, tehát láthatjuk, hogy nem meddő, hanem hasznos kiadások okozzák, költségvetésünk emelkedését, melyek az állami életnek nemcsak erőteljes fejlődését, de egyszersmind kibővítését; új, közgazdasági és társadalmi feladatokkal gazdagodását, az államnak nemcsak fokozott, de szélesebb körű és több oldalú tevékenységét és vezető, kezdeményező szereplésének növekedését bizonyítják, melyeknek irányából jól fel lehet ismerni azt a törekvést, hogy a szakértelem valódi töketeremtő és versenyképes ereje nálunk minden kulturális és közgazdasági foglalkozásban fejlesztessék, szaporittassék, hogy a közigazgatás és közegészségügy hiányai sí*
