Képviselőházi irományok, 1884. IX. kötet • 241-287. sz.

Irományszámok - 1884-245. A közmunka- és közlekedésügyi minister jelentése, az országgyüléshez, a taraczvölgyi keskenyvágányú helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

245. szám. 39 Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenként: a magasabb kocsiosztályban 4.50 o. é. kr. ezüstben, — az alacsonyabb kocsiosztályban 3 o. é. kr. ezüstben. A magasabb osztályú kocsik az I-sö rendű pályakon használt Il-od rendű, az alacsonyabb osztályú kocsik az I-sö rendű vonalokon használt III. osztályú kocsikhoz hasonlóul szereltetnek fel. Azon esetre, ha az engedélyezett vállalat három kocsiosztályt rendezne be, a legmagasabb kocsiosztály után 6 kr. díjtétel szedhető. Megengedtetik továbbá, hogy utasok ülőhely nélküli fedett teherkocsikban szállíttassanak, mely esetben személy- és kilométerenként legfeljebb IV* kr. lesz szedhető. Uti pódgyásznál az egész jegyenként 25 kilogrammot meghaladó súlytöbblet 10 kilogrammnyi súly tételekre, a gyorsárú pedig 5 kilogrammnyi súlytételekre felfelé kikerekitendő. Minden 10 kilogramm podgyász-túlsúlyért kilométerenként O'éskr., 100 kg. gyorsárúért pedig kilométerenként 4*8 kr. számíttatik ezüstben. — Szabadsúly nem követelhető. Az árúk szállítására nézve legmagasabb árszabási tételként megállapíttatik 100 kg. és kilométerenként az I. darabárú osztályban 1.84 kr., a II. mérsékelt darabárú osztályban 1.32 kr. és a terjedelmes árúk után 2.36 kr. ezüstben. A kőszén, só és trágya után teljes kocsirakományokban 100 kg. és kilométerenként legmagasb árszabási tételként 0"; kr., teljes kocsi rakományokban szállításra kerülő tűzi- és épületfa, valamint kő- és tégla után ellenben 100 kg. és kilométerenként legfeljebb 0*5 kr. szedhető ezüstben. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárúosztály fentebbi tétele szolgál maximális díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a mellékilletékek (ide értve a kezelési illetékeket is) s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjai tekintetében is a magyar északkeleti vasút vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme egymásután következő 3 éven át a befektetési töke 7Yo-ára emelkedik, jogában álland a kormánynak, az engedélyes meghallgatása mellett az árszabályt megfelelöleg leszállítani. Az esetre, ha a törvényhozás a viteldíjakat az összes vasutakra nézve szabályozná, a szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 12. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardíjakat belföldi ezüstpénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó illetékeket országos értékben tartozzék elfogadni. 13. §. A 11. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy feladó vagy szállítmányozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ezekben részesíteni kell minden feladót és szállítmányozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék.