Képviselőházi irományok, 1884. IX. kötet • 241-287. sz.

Irományszámok - 1884-279. Gróf Szapáry Gyula m. kir. pénzügyministernek jelentése, a képviselőházhoz, az állami vasművek viszonyairól

279. szám. 377 téseket, hidépitést stb. tett szükségessé, ugy hogy a gyári berendezés ez által ismét halasztást szenvedett, sőt a gyártást két hónapra teljesen megszüntetni kellett. Ily régi avult állapotban levő gyáraknál minden bontás újabb és újabb hiányokat hoz napfényre, melyeket az egésznek biztosítása, összhangzása és sikere kedvéért figyelmen kivül hagyni nem lehet. Mindezen váratlan akadályok folytán az épitkezések és felszerelések csak 1885. év márczius havában fejeztethettek be és a gyárat a vasúti állomással összekötő nagy vashid, valamint a gyár területén lefektetett szárnyvágányok is csak az 1885. év június havában váltak végleg használatba vehetőkké. Hozzájárult az 1884. évi hátramaradáshoz még továbbá az is, hogy Vajda-Hunyadón ugyanazon elemi viszonyok késleltették a kötélpálya kiépítését és rendes üzembe vételét, minek folytán az egyik olvasztót csak 1884. június havában, a másodikat pedig a szénszükséglet teljes biztositása és a személyzet begyakorlása után csak 1885. év május havában lehetett megindítani. A tiszolczi vasgyár is kénytelen volt működését 1884-ben korlátozni, egyrészt mert a likérvashegyi kötélpálya el nem készülvén, vaskőben hiányt szenvedett, másrészt, mert a brezovai gyár épülőfélben kevés nyersvasat szükségelt, de a kellő mennyiségű nyersanyag beszerzése és termelése mindamellett sem Tiszolczon, sem Vaj da-Huny adón nem maradhatott el. Mindezekből könnyen megmagyarázható, hogy az 1884. évi termelés tetemesen visszamaradt, az üzemi anyagok pedig, melyeknek beszerzéséről szabályszerűen gondoskodva volt, felszaporodtak ós szintén terhelték az üzemi költségek rovatát, mig másrészt a vastermékeknek az üzlet általános pangása és az osztrák gyárak versenye miatt sülyedt árai a vasipart általában érzékenyen sújtották. A főbb vasgyáraknak szünetelésekkel és félbeszakításokkal épités és felszerelés közben folytatott üzemi, továbbá állati erővel nagy nehézséggel és áldozatokkal szállított nyersanyagok használata mellett s tekintettel a kevéssé kedvező üzleti viszonyokra is, a fent kimutatott 697,025 frtuyi veszteség nemcsak megmagyarázható, de feltűnőnek sem mondható. Bizonyos áldozatokat kellett még az ugy is csekély számú szakmunkások megtarthatá sa és begyakorlása végett is hozni, mert ha ily munkások egyszer elszélednek, egykönnyen vissza nem szerezhetők. Uj iparágak behozatala és meghonosítása kivétel nélkül nagy áldozatokkal jár, melyek egyik örvendetes eredményeként jelezhetem, hogy a zománczedény, a kaszák, a hengerezett és vontcsövek és a szalagvas gyártása kifogástalanul ment s ezen termények a piaczot biztosították is maguknak. A kincstári vasgyárak átalakítása az 1885. év folyamán be fogván fejeztetni, 1886-ban ily természetű nagyobb kiadások előreláthatólag többé nem fognak felmerülni. A beruházások közt 1886-ra előirányzott 42,500 frtnyi aránylag csekély összeg az előbbi állapothoz képest d—4 akkora terjedelmű vasgyárak nagyobb számú személyzetének elhelyezésére és ellátására szolgáló nélkülözhetlen épületek költségeire van szánva. A befektetési költségek ilyetén nélkülözhetősége, továbbá azon körülmény, hogy a vasművek tiszta jövedelme az 1886-iki költségvetésbe, tekintettel a kedvezőnek nem mondható üzleti viszonyokra, csekélyebb összeggel vétetett fel, reménylenem engedi, hogy jövőben a vasművek kezelésének eredménye az előirányzatnak meg fog felelni. Végül még tisztelettel megjegyzem, hogy a kincstári vasgyárak a folyó 1885. éven tál nézetem szerint kisebb mérvű befektetések mellett is a kor színvonalán lesznek megtarthatók ; mindamellett kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a vasgyártás körül mai nap tapasztalható rohamos és folytonos haladással szemben a további tökéletesbités teljes megszüntetése KÉPVH. IROMÁNY. 1884 — 87. IX. KÖTET. 48