Képviselőházi irományok, 1884. IX. kötet • 241-287. sz.
Irományszámok - 1884-262. Törvényjavaslat, a köztörvényhatóságokról
262. szám. 203 Ez intézkedés nem szorul bővebb indokolásra, ha felemlítem azt, hogy e részben a törvény azon rendelkezését vettem kiindulási pontul, hogy az alispánt az ily előterjesztési jog még a kormány rendeleteivel szemben is megilleti. Tisztán a gyakorlati életben felmerült nehézségek elhárítását czélozza az m) pontba felvett azon második kiegészítés, mely szerint az alispán bizonyos esetekben rendbüntetések alkalmazására hatalmaztatik fel. Habár a fegyelmi eljárás szabályozásáról szóló 1876. évi VII. t.-cz., illetőleg a községi közegekre nézve az 1876. évi V. törvényczikkben foglalt rendelkezések életbelépte óta a fegyelmi ügyek elintézése sokkal kevesebb időt vett igénybe, mint az előbbi nehézkes eljárás mellett; mindamellett a beható vizsgálattal, jegyzökönyvek felvételével, bizonyítékok beszerzésével még most is annyi idő telik el, hogy kisebbmérvü hivatali hanyagság vagy engedetlenség esetében az eredmény nem áll arányban az időveszteséggel és az elkövetett vétség megtorlásának huzamosabb idő multán bekövetkezése a legtöbb esetben már nem bir azon hatással, mintha a megtorlás a vétség elkövetését nyomban követte volna. A rendbüntetés alkalmazása megadja a módot arra, hogy kisebbmérvű hivatali hanyagság és engedetlenség esetében a tanúsított kötelesség mulasztás rögtön megtoroltathassék, mely esetekben az azonnal alkalmazott csekélyebb büntetéstől minden bizonynyal üdvösebb eredmény várható, mint az elkerülhetlen alakiságokkal egybekötött rendes fegyelmi eljárás utján megállapított nagyobb büntetéstől. Az alispán egyik kiváló feladatát képezvén az is, hogy a községek ügyvitelét és pénzkezelését rendszeresen ellenőrizze, ezen §. r) pontjába szükségesnek láttam ama rendelkezést felvenni, hogy az e részbeni intézkedések megtétele szintén az alispán kötelességei közé tartozik. Ezen §. végpontjában az alispán által hozott határozatok elleni felebbezések benyújtásának határidejét nyolcz napban véltem leghelyesebben megállapitandónak. A 66. §-ho\. A jegyzők hatáskörére vznatkozólag a törvény 59. §-ában foglalt rendelkezések a javaslat 66. §-ába a közigazgatási bizottságról szóló törvény figyelembevételével vétettek át s az eddigi gyakorlatnak megfelelően kimondatott, hogy az alispán teendőit ennek hivatalától lett felfüggesztése esetében a közgyűlés által leendő helyettesítésig a főjegyző végzi. A 67. §-ho\. A tiszti ügyészről szóló 67. §. a törvény 60. §-ában foglalt rendelkezéseket több pótlásokkal tartalmazza. Ugyanis megemlitendőnek találtam a javaslatban a tiszti ügyésznek a közgyűlési határozatok ellen a gyakorlatban fennálló felebbezési jogát, átvettem az 1877. évi XVIII. t.-czikkből, illetőleg az 1883: XLIV. t.-cz 58. §-ából a tiszti ügyésznek adóügyekben való eljárásáról szóló rendelkezést és javaslatba hozom a magánügyködés feltétlen eltiltását. Több törvényhatóság már az 1870. évi XLII. törvényczikk alapján alkotott szervezési szabályrendeletében eltiltotta tiszti ügyészét a magánügyködéstöl ellenben más törvényhatóságokban a magánügyködés vagy hallgatólag eltüretett, vagy világosan meg is lett engedve és épen ez alapon, illetőleg arra való hivatkozással, hogy a tiszti ügyészek magánügyködést is folytatnak, több helyütt azok javadalmazása oly csekély összegben állapíttatott meg, hogy az nem tiszti állomással járó fizetésnek, hanem csak némi tiszteletdíjnak volt tekinthető. E részben azonban az 1883: XV. t.-cz. életbelépte óta lényeges változás állott be, a mennyiben ekkor a tiszti ügyészek javadalmazása az ország minden vármegyéiben, már arra 26*
