Képviselőházi irományok, 1884. IX. kötet • 241-287. sz.
Irományszámok - 1884-262. Törvényjavaslat, a köztörvényhatóságokról
262. szám. 193 De eme felsorolt pótlások és helyesbítések a gyakorlati élet rendén szerzett további tapasztalatok szerint nem elégítik ki kívánatos mértékben s minden irányban közigazgatásunk figyelmen kivül nem hagyható számos igényeit; és minthogy a törvénynek még mindig vannak némely rendelkezései, melyek a gyakorlati alkalmazásban vagy hiányosaknak, vagy magyarázatot igénylöknek bizonyultak s igy a czélravezetöség és szabatosság tekintetéből pótlást vagy helyesbítést követelnek; minthogy továbbá a főrendiház szervezéséről szóló 1885: VII. t.-cz. életbelépésével a vármegyék kormányzásával megbízott főispánok közjogi állása lényegesen megváltozott s azoknak eddigi hatásköre a közigazgatás érdekei által igényelt mértékben kiterjesztendönek mutatkozott; mindezekre való tekintetből elérkezettnek láttam idejét annak, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény módosítása iránti javaslatomat a tapasztalt hiányok pótlásával a szükségesnek mutatkozott helyesbítések felvételével — tekintettel egyszersmind némely újabban alkotott törvényeknek a jelen törvénynyel összefüggésben levő rendelkezéseire,— a bemutatott szövegezésben -egy szerves egész keretébe foglalva, a törvényhozás tárgyalása alá bocsássam. A jelen módosítással tehát csakis a fejlettebb kÖ{- és államélet gyakorlati igényeinek, a meglevő kereten belül es{kö\lendő kielégítése c{éh{tatik; és csakis e\en szempontot kérem annak elbírálásánál irányadónak tekinteni. Csupán egyetlen egy fejezete az a javaslatnak, mely lényegesebb módosításokat, illetőleg kiegészítéseket tartalmaz és pedig a IV-ik, mely a főispánról szól. Ezen fejezet rendelkezései egy részének a javaslatba felvételét a gyakorlati élet folyamán szerzett tapasztalatok tették szükségessé, más részének felvételét pedig a változott viszonyok követelményei indokolják. Szabad legyen a javaslat ezen fejezetében foglalt újabb törvényes rendelkezésekre vonatkozólag már e helyütt a következőket előterjesztenem. A parlamentáris kormányzás törvényben kimondott felelősségének súlyát ugy az állami, mint a törvényhatósági közigazgatás egyre szaporodó igényei tetemesen növelték s épen a kormányzás súlyos felelősségének érzete és tudata elengedhetlenül szükségessé teszi, hogy a főispánok mint a végrehajtó hatalom képviselői és a felelős kormánynak a törvényhatóságokban egyetlen bizalmi férfiai, oly hatáskörrel ruháztassanak fel, mely képessé tegye őket nemcsak a törvényhatósági, hanem az összes állami közigazgatás olyannyira szükséges szigorú és ponto ellenőrzésére és arra, hogy a felmerülő hiányok és bajok orvoslása iránt [azoknak elhatalmasodása előtt saját törvényes hatáskörükben intézkedhessenek. E végből adja meg a törvényjavaslat a főispánnak a jogot, hogy a törvényhatósági administratióra ne csak felügyeljen és azt ellenőrizze, hanem hogy a felmerülő szükséghez képest közvetlenül rendeleti utón is intézkedhessek és az önkormányzati közigazgatás közegeivel azpn állandó és közvetlen érintkezést, mely a felügyelet és ellenőrzés sikeres gyakorolhatásának elengedhetlen feltétele —-fentarthassa. E végből hatalmazza fel a javaslat a főispánt, hogy a törvényhatóság területén működő összes állami hivatalnokok hivatalos eljárását is ellenőrzési és felügyeleti körébe vonhassa s igy mind a felől, a mi az állami és törvényhatósági közigazgatás keretében történik és abba tartozik, közvetlen tájékozódást szerezhessen és szükség esetén nyújthasson megbízójának, a felelős kormánynak. A főispánoknak lényegesen megváltozott hatásköre s a rendszeres hivatali teendőknek ezzel járó tetemes szaporodása s ezek sokoldalú volta és'nagy jelentősége, azt hiszem, természetszerűen indokolják a törvényjavaslatnak a főispánok fizetésének némi emelésére, rendszeres nyugdíjigényük megállapítására s végül a főispáni titkároknak mint rendes és állandó munkaerőknek szervezésére vonatkozó rendelkezéseit. Az ezen javaslat törvényerőre emelkedésével immár közhivatali teendők végzésével megbízott s nagy felelősséggel járó rendszeres tevékenységre kötelezett főispánok egyéni munkásKÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. IX. KÖTET. 25
