Képviselőházi irományok, 1884. IX. kötet • 241-287. sz.

Irományszámok - 1884-257. Vallás- és közoktatásügyi minister jelentése, a tárczájánál előfordult 1884. évi túlkiadások tárgyában

257. szám. 127 — melyek különben is a főváros, illetőleg város kegyurasága alá tartoznak — jövőre is igénybe venni? Ez nemcsak a méltányossággal, hanem az igazsággal is ellenkező lenne. Ha azonban a vallás-alapból a restaurálási költségek fedezése megszüntettetik, ez szükségképen maga után vonja az ország koronázási temploma, a kassai székesegyház, a bártfai plébánia templom helyreállítási művének, a munkálatoknak teljes megszüntetését is. Vájjon megengedhető-e ez? — E kérdésre csak határozva nemmel lehet válaszolni. A fővárosban az ország koronázási templomának helyreállítását — ha csak a nemzet hirnevét méltó megrovásnak kitenni nem akarjuk — félbehagyni s a templomot, melyből az országos ünnepélyek a katonai helyőrségi templomba szorultak, befejezetlenül hagyni nem szabad. És ép így a kassai dómot, az egyházmegye székestemplomát, mely az országnak a gothikus egyházi építmények között a külföld előtt hírneves legelső műemlékét képezi és a bárttai templomot, mely belső felszerelvényei által nagybecsű múzeumnak tekinthető, s melyek mindketteje az összeroskadás veszélyének voltak már kitéve, minden áron biztosítani s a beomlástól megóvni kellett. Ezt tenni a nemzeti becsület parancsolta és a műemlékek fentartásáról alkotott 1881. évi XXXIX. törvényczikk követelte. Ezen törvény ugyanis a kormány kötelességévé teszi az állam tulajdonában levő műemlékek fentartását és helyreállítását és a hol a tulajdonos nem az állam, hanem magánosok, törvényhatóságok, községek vagy felekezetek és ezek a törvényben megállapított kötelezettségüknek megfelelni nem akarnak vagy nem képesek, a kormány kötelessége országos alapból a fentartandó műemléknek kisajátításáról és a helyreállítási költségek fedezéséről gondoskodni. Hogy e czélra országos alap nem áll rendelkezésre, nem szükséges bővebben fejtegetni, mert mint fentebb előadatott, a műemléki javadalomból a felvételekre, leírásokra, kiküldetésekre, ásatásokra, restaurálásokra igénybe vehető 5,000 frt fedezetnek nem tekinthető. A törvény említi ugyan a műemléki alapot, de ily alap még nem létezik. A kormány tehát megoldást nem engedő azon sajnos dilemmában van, hogy vagy köteles a roskadozó műemlékek helyreállítását és kisajátítását elrendelni, mely czélra azonban fedezet nincs, vagy pedig kénytelen kimondani, hogy az országnak a külföld által nagyrabecsült nevezetes műemlékei nem műemlékek és igy azok fentartása tekintetében a kormányra mi kötelesség sem hárul. A bajon eddig, a fentebb elöbocsátottak szerint, részben az által lehetett segíteni, hogy a műemlék jelentőségével biró templomok helyreállításával járó költségek fedezésére a vallásalap is igénybe vétetett. Ma azonban a vallás-alap többé nincs azon helyzetben, hogy a tetemes költségeket saját czéljai elhanyagolása és anyagi helyzetének megrontása nélkül továbbra is viselje és pedig annyival kevésbé, mennyivel bizonyosb, hogy a vallás-alap rendeltetéséből folyó czélok költségei ezen alap nem létében az állam terhére esnének. Ily körülmények között, minthogy a vallás-alapnak legfelsőbbileg szentesitett költségvetésében az 1884. évben a bártfai templomra semmi sem, a kassai templomra csak 30,000 frt irányoztatott elő; minthogy továbbá a kormánynak a műemlékek fentartásáról szóló törvényből folyólag elengedhetlen kötelessége volt ugy a kassai mint a bártfai templom beomlását minden módon megakadályozni, nem maradt más hátra, mint azon költségeket, melyek a vallás-alapban fedezettel nem bírtak, a kincstár, jelesen a műemlékek javadalma terhére a törvény alapján kiutalni.