Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-174. A pénzügyi bizottság jelentése, „a földadó-kataszter nyilvántartásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

14 174. szám. Ezt czélozza a jelen törvényjavaslat. Nem eszközöl az radikális reformot. A nyilvántartás vezetésének közegeit nem változtatja meg, csak ellenőrzését reformálja. A nyilvántartás vezetésére a községi jegyzők, községi és városi adóhivatalok, ezek működésének ellenőrzésére pedig a kir. adófelügyelök s kir. adóhivataloknak időnként kiküldött közegei vannak hivatva. A mindennapi tapasztalás azonban igazolta, hogy a nyilvántartás a legtöbb esetben épen nem vezettetett, vagy a hol vezettetett is, ez minden rendszer nélkül és annyira hiányosan történt: hogy ennek következtében az adó egyéni kivetése körül nagymérvű zavarok s ebből folyólag tömeges panaszok keletkeztek. A nyilvántartás rendszertelen és hiányos vezetésének és ellenőrzésének sok bajt okozó következményei leginkább a földadó-szabályozás végrehajtása folyamán tűntek ki elannyira: hogy a szabályozás tartama alatt az adónak helyes kivethetése czéljából a birtoklási viszonyok valósítása vált szükségessé, a mi a szabályozás befejezésére, a dolog természeténél fogva, hátráltatólag hatott és igy a szabályozást magát tetemesen megdrágította. A nyilvántartás vezetésének és ellenőrzésének hiányossága és rendszertelensége ez idő szerint még fokozottabb mérvben jelentkezik, mert az egyéni felszólalások jóváhagyott eredmények a földadó-sorozati munkálatokban való keresztülvezetésénél e tekintetben valóban nagy költségbe kerülő óriási akadályokkal kell megküzdeni. Ezen körülmény még inkább megköveteli, hogy a nyilvántartás vezetése és ellenőrzése rendszeresittessék és oly közegekre bizassék, a kik kizárólag ezzel és az abból folyó teendőkkel foglalkozván, szakismeretüknél fogva azon helyzetben vannak: hogy egyfelől a nyilvántartás vezetésére hivatott községi (városi) közegek működését rendszeressé tegyék, az azok által elkövetet hibákat rendbe hozzák s megszakítás nélküli folytonossággal gyakorolt ellenőrzés mellett az adó egyéni kivetésében annyira szükséges rendet fentartsák. A nyilvántartás helytelen vezetésének és rendszertelen ellenőrzésének, eltekintve az egyes birtokosok irányában abból felmerült méltatlan és zaklató eljárástól, az államkincstárra magára is igen tetemes anyagi kár hárult, mert az 1883. évi XLIV. t.-cz. 90. §-a szerint az egyéne adók elévülnek, ha azok 5 év alatt ki nem vettetnek. A törvény ezen intézkedése, egybevetve a nyilvántartás helytelen vezetése és ellenőrzésével, azt idézték elő: hogy a községek az időközi változásokat fel nem vévén és a munkálatban keresztül nem vezetvén, s erre az illetékes állami közegek által, azoknak másnemű túlságos elfoglaltatásuk miatt, kellő időben nem szoríttatván, az új birtokos ellen a kivetés elmulasztása miatt a törvényes elévülés esete beállott, a korábbi birtokos vagyontalansága miatt pedig az adó az utóbbitól behajtható nem volt, minélfogva a felszaporodott hátralékot elévülés czímén, a kincstár világos kárára esetről-esetre leirni kellett. Ez pedig akkor, a midőn a törvény értelmében a földadó az ingatlant terheli és az adóköteles ingatlan tényleg létezik, egyáltalában nem indokolt és valóságos visszás állapotnak tekintendő. Hogy a nyilvántartás mennyire hiányosan vezettetett, bizonyítja azt Szilágy megye esete, a hol több más okok mellett ezen oknál fogva is évről-évre tetemesre menő földadóhátralék keletkezett elannyira: hogy a hátralékkal terhelt birtokosok nagy részétől a hátralék még az esetben sem volna behajtható, ha rnaga az ingatlan azok fejében eladatnék, a mint erről a képviselőház is bir tudomással, mert a megye ezen hátralékok rendezése és leirása végett már az 1880-ik évben folyamodott a képviselőházhoz, a mely kérvény alapján a szükséges tárgyalások, egy rendszeres állapot teremthetése czéljából, ez idő szerint is még folyamatban vannak.