Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-134. Törvényjavaslat, a m. kir. postatakarékpénztárról

74 134. szám. takarékintézetek is vannak, nagy ügyszeretettel fejlesztetnek, különben oly csekély betétek kezelésével foglalkoznak, melyeket a takarékpénztárak el nem fogadnak. Hogy mily fokozatosan növekedő kedveltségnek örvendnek, kitűnik a következő táblázatból: év hely iskola tanuló betétek írtban 1876 13 15 2,162 13,337 1877 17 20 3,010 18,884 1878 30 36 3,682 30,416 1879 35 50 4,865 33,650 1880 96 141 7,333 54,647 1881 178 240 14,984 71,817 1882 256 354 19,273 114,734 1883 314 438 21,992 131,580 A magán- és iskolai takarékpénztárakon kivttl még számos pénzintézet is fogad eí takarékbetéteket, u. m. 1882. évvégével: 108 bank 45.047,710 frt betéttel. 175 szövetkezet és pedig: Budapesten 13 380,494 > > a vidéken 162 12.990,834 > > és 2 földhitelintézet 585,375 > > Ezen pénzintézetek azonban takarékpénztáraknak nem tekinthetők, mert a náluk eszközölt betétek egészen más czélokra szolgálnak mint a postatakarékpénztárak betétei. Mint a tapasztalat mutatja, ezen intézeteknél csak azok tesznek betéteket, kik vagy rendelkezéstikre lévő tőkéiket megfelelő jobb felhasználásig csak ideiglenesen helyezik ott el, vagy pedig kik betéteikkel más czéiokat akarnak elérni, mint például a tisztviselők takarékés hitelszövetkezeteknél, hogy kölcsönt kapjanak. De hazánkban még a tulajdonképeni takarékpénztárakat is a szegényebb sorsú lakosság csak csekély mérvben veszi igénybe, mert azok mint részvénytársulatok többé-kevésbé inkább bankintézetek, a melyeknél oly tőkék is vannak rövidebb-hosszabb időre letéve, melyek más országokban a kereskedésben és iparvállatokban helyeztetnek el. Kitűnik ez abból, hogy a statistikai adatok szerint, a tulajdonképeni kis takarék-betevők, kiknek 100 frtot meg nem haladó betéttőkéi valóban megtakarított fillérekből erednek, az Összes betevőknek csak Vs-át képezik, míg a többi 2

As-ad a jómódnak már bizonyos fokát képviseli. A takarékosság felélesztésére s fokozatos fejlesztésére nálunk különös szükség van, minthogy ez közgazdasági érdekeink előmozdítására a leghathatósabb eszközök egyike. Ha a takarékosság kellő mód és mindennap könnyen hozzáférhető alkalom nyújtása által fejlesztetik, ennek jótékony hatása a közerkölcsiségre csakhamar mutatkozni fog, mert ha a betevő kis tőkéjét, lassan bár, de folytonosan gyarapodni látja, fokozatosan nagyobb munkásságra, takarékosságra és minden nem okvetlenül szükséges költekezés elkerülésére serkentetik. Ezen általános czél azonban a magántakarékpénztárak által el nem érhető, mert ilyenek csak korlátolt számban léteznek és mert továbbá a kis betevők a lakhelyüktől néha igen távol fekvő takarékpénztárt egyrészt foglalkozásuk, másrészt az útiköltségek miatt, melyek néha csekély takarékbetétekhez semmi arányban nem állanának, fel nem kereshetik. A fentebb kitüntetett 369 magántakarékpénztár 225 helyre oszlik el, az 514 iskolai takarékpénztár itt tekintetbe nem jöhet, mert csupán a tanulók takarékbetéteinek közvetítésével