Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.
Irományszámok - 1884-167. A pénzügyi bizottság jelentése, „a magyar kir. postatakarékpénztárról” szóló törvényjavaslat tárgyában
1C7. szám. 331 kamat esik és igy az időközi kamatokat is a hivatali közeg épugy mint a fél, könnyen kiszámíthatja. Ez az adómentességgel együtt felér (a többi betétintézetekkel szemben) 3'96% kamatozásnak és igy még sem éri el a 4°/°-o.t, melyen most már nagyobb intézeteink elegendő betétet kapnak rendes időben és 1 — 17 2 %-kal van alább a vidéki intézetek kamatlábánál; pedig első sorban épen a vidéken vár az új intézményre nagy feladat. Ezzel tehát bizonyitni véltük azt, hogy a kamatlábnak ily módon való megszabása elég arra, hogy vonzerőt gyakoroljon és még sem képez káros versenyt betéti intézeteink tőkeképzése ellenében, mi szintén nem lehet feladata. Helyeseljük azt is, hogy ez a rendes 3 -5%, illetőleg — általunk javasolva — 3-6°/» kamat törvénybe legyen igtatva, hogy a közönségnek biztos számítási alapot nyújtson és csak kivételesen a ministertanács határozata alapján véljük megengedhetőnek annak emelését, de nem leszállítását. Azonban az esetleges kamatváltozásoknak hatálya tekintetében nem csak az új betétekkel, de a régiekkel szemben is szükségesnek tartottunk a 10. §. végére egy mondatot felvenni, melyben fix határidőt (és pedig a rendelet kihirdetése után következő naptári hónapot) véltünk megszabandónak, hogy minden kétely lehetetlenné legyen. A §-t ily változással ajánljuk elfogadásra. Ali. és 12. §-ok változatlan elfogadását ajánljuk, csak az utóbbi §. harmadik sorában kérjük az >esetről-esetre< szavakat >alkalmilag< szóval felcserélni, hogy félreértés elő ne forduljon. A 13. §-ban fordul elő a betevő személyazonosságának bizonyítása. Midőn elismerjük annak szükségét, hogy a §. első sorában kimondott elv, miszerint a betét könyvecske névre szól, fenmaradjon és érvényesüljön, elfogadjuk a személyazonosság bizonyításának szükségét is, hogy az intézet szigorúan azon betevő közönség szolgálatában maradjon (elhelyezés, kamatozás, és betét-lefoglalhatlanság tekintetében), melynek számára alapítva lesz: a kis betevőkében; és hogy birói foglalások alól mesterséges kibúvás lehetősége elzárassék. De másfelöl az intézmény terjedése érdekében azt tartjuk szükségesnek, hogy csak a szükséges és czélszerű feltételek és módozatok követeltessenek meg a személyazonosság bizonyítására, betevésnél és pénzkivételnél egyaránt; kívánjuk, hogy ezek az élet követelményeihez módosuljanak és azért a törvényben csak az elvet véljük kimondandónak, alkalmazását a ministerre kivánriók bízni, hogy ez, ha kell, módosíthassa annak részleteit, ne legyen túlszigorú, nehézkes, de ne adjon módot visszaélésre sem. Ez alapon a §. két utolsó bekezdésének elhagyásával egy új bekezdésben a közlekedési ministernek véltük az erre vonatkozó felhatalmazást megadandónak. A 14. §-ban csak a 3-ik sorban kérjük > képviselők* szó helyett: >képviselőik< szót alkalmazni, mert ezt követeli a mondat értelme; máskülönben a §. változatlan elfogadását ajánljuk. A 15. §-ban a kamatozó összegnek maximuma nézetünk szerint helyesen 1,000 frtban van megállapítva; de minthogy a közönséget figyelmeztetni kívánjuk arra, hogy pénze mikor szűnik meg kamatozni és ösztökélni akarjuk annak értékpapírokban való elhelyezésére; e §. 2-ik bekezdésének végén e két eszmének megfelelő mondatot véltünk felveendőnek a czélból, hogy lehetőleg kikerültessék a pénznek kamat nélkül heverése és ha a fél másképen nem rendelkezik, hivatalból vétessék neki értékpapir különben nem kamatozó pénzéből. Azt hisszük, hogy ez úton is nagy mértékben mozdítható elő a törvényjavaslat főczélja: a takarékosság fejlesztése és még az értékpapírok elhelyezése is. Máskülönben a §. változatlan elfogadását ajánljuk. A 16. §. változatlan elfogadását ajánljuk. A 17. §. a betétkönyvecske átruházásáról, a 18. §. a betevők számára való értékpapírvásárlásról; a 19. §. és 20. §. a betétek visszafizetési módjáról és határidejéről szólanak és a 42*
