Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.
Irományszámok - 1884-167. A pénzügyi bizottság jelentése, „a magyar kir. postatakarékpénztárról” szóló törvényjavaslat tárgyában
328 167. szám. 167. szám. A pénzügyi bizottság jelentése, „a magyar kir. postatakarékpénztárról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslat czélját: a postatakarékpénztár intézményét és annak szükséges, hasznos voltát, most már nem kell magyarázni. A külföld legelőkelőbb országai, mint Anglia, Francziaország, Belgium, Olaszország és a szomszéd Ausztria több évnek, söt Anglia csaknem egy negyed századnak tapasztalataival birnak e téren; és ezek mindenütt ( egyformán bizonyítják azt, hogy ez intézmény a takarékosság fejlesztésére, az apró tőkék összegyűjtése utján, azok hasznosítására nagy mértékben gyakorol serkentő, fejlesztő hatást és hogy sehol sem volt tapasztalható annak káros hatása: a takarékpénztárak és ezeknek megfelelő más hitelintézetek működése vagy fejlődésére. Ezért hisszük, hogy annak behozatala ugy, a mint a kormány azt a törvényjavaslatban tervezi, nálunk sem fog elvi ellentétbe ütközni; tehát indokolásának elvi fejtegetésére tovább ki sem terjeszkedünk. Sőt azt hisszük, hogy azt sem kell bővebben fejtegetnünk, hogy ennek behozatala nálunk is szükséges. Mert egyfelől: a létező takarékpénztárak nem elégségesek a takarékosságnak a szegényebb osztályok közti fejlesztésére és terjesztésére ; másfelől: az intézménynek szükséges közegei, a postahivatalok, kellő megválogatással rendelkezésre állanak és igy e czél valósítására szolgálhatnak. Örömmel konstatálhatjuk ugyan, hogy takarékpénztáraink száma ép ugy, mint a takarékbetétek összege az utóbbi évtized alatt szépen fejlődött; mert mig 1873-ban volt: 312 takarékpénztárunk 147.337,925 frt betéttel, addig 1883-ban már 355 takarékpénztár 310.930,896 frt betéttel működött; sőt ha a többi hitelintézeteknél levő betétek összegét is számításba vesszük, a takarékbetétek összege 1883. végén: 359.671,689 frtra ment; de mégis az intézetek száma, valamint a betétnek összege nálunk még elégtelen ugy a külföldi megtakarításokhoz, mint lakosságunk számához mérten. Nem is csoda, mert ha meg is lenne a nép alsó rétegeiben is a takarékossági hajlam és képesség, ha bármily kis mértékben akarna is az nyilvánulni; az alkalom hiányában is meg kell annak semmisülnie. Mert egy takarékpénztár jut nálunk (az 1883. évi adatok szerint) 787 • kilométerre, 36 községre és 38,672 lakóra. Igaz ugyan, hogy
