Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-70. Törvényjavaslat, a selyemtenyésztés ügyének biztositásáról

60 70. szám. sék elő oly egészséges minőségben, mely a tenyésztés eredményét biztositja, s ez által egyszersmind biztositékot nyújt arra nézve is, hogy a tenyésztéssel foglalkozók a tenyésztést sikeres foglalkozásnak tekintsék, és attól el ne kedvetlenittessenek. Ha a selymérpetének akár készítése, akár kiosztása magánosoknak megengedtetik, ez a czél, az eddigi tapasztalatok szerint, veszélyeztetve van. A vállalkozó, a ki esetleg rósz vagy beteg petét oszt ki oly czélból, hogy az azok után termelt gubót beváltsa és azon nyerészkedjék, nincsen érdekelve abban, hogy a termelő egészséges pete után nagyobb mennyiségű gubót állítson elő, miután ő csakis a kész gubót váltja be, és az ő szempontjából inkább hajlandó lehet arra, hogy hibás, tehát kevés értékű petét oszszon ki a tenyésztők között, miután az ilyen jelentékenyen kevesebb költséggel kapható vagy állitható elő. A magánvállalkozók részéről fenyegető ezen veszély kiváltképen áll a külföldi vállalkozókra nézve, kik a selyemiparral foglalkozó országokban nehezebben értékesithető % és 3-ad rendű petéket behozván, emiitett üzletökre nézve nálunk hálás talajt lelhetnek. Ezen indokok valának irányadók a jelen törvény 1. §-ára nézve, melyben kimondatik, <hogy selyembogarakat tenyészteni csak egészségeseknek ismert petékből szabad. A 2. §-ban hasonló indokból ministeri engedélytől tétetik függővé a selyempete készítése, árulása és kiosztása. Ugyanezen §-ban a gubó vételára és beváltására vonatkozó hasonló intézkedés azon indokból vétetett föl, miután előfordultak oly esetek, hogy a kormány által kiosztott peték után termelt gubókat a magánvállalkozók váltották be. Minek magyarázata abban fekszik, hogy a kormány a jelentékeny költséggel készített petéket a tenyésztőknek díj nélkül osztván ki, a petekészitésre fordított költség csak ugy térülhet meg, ha a gubó megfelelő alacsonyabb áron váltatik be. Önként értetik, hogy a magánvállalkozó, ki a petét sem nem termelte, sem ki nem osztotta, tehát kinek a pete költségébe nem került, az illető termelőtől a gubót jelentékenyen magasb áron képes beváltani, mi, ha megengedtetnék, a kincstárra a petekészités évről-évre fokozódó, utóbb elviselhetlen, terhet róna. A 3. §., tekintettel arra, hogy a magánvállalkozás egyelőre nem lesz képes azon föltételeknek eleget tenni, melyek mellett petetermelés megengedhető, — utasítja a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministert, hogy jó petéknek a kívánt mennyiségben való előállításáról gondoskodjék. A 4. §. büntető intézkedései a törvény ellen kihágást elkövetőkkel szemben részletesb indokolást nem igényelnek. A külön indokolást szintén nem igénylő 5. §. szerint ezen törvény végrehajtása a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir/ministerre ruháztatik. Budapesten, 1884. évi deczember hó 16-án. Cfr. Széchényi Pál s. k, földmívelé$-, ipar- é» kereskedelemügyi m. kir. minwter.