Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-65. A „főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, a hozzá utasitott törvényjavaslat tárgyában

65. szám. 39 65. szám. A „főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről

4

' szőlő törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, a hozzá utasított törvényjavaslat tárgyában. Alkotmányunk 1848-ban alapjaiban s a kiegyezés után egyéb intézményeiben is következetesen átalakult. Mind e változások érintetlenül hagyták a főrendiházat úgy, a mint az évszázadokkal ezelőtt megalakult. Eltekintve attól, hogy a főrendiház ezen alakjában már nem illik be újabb intézményeink közé, nem lehet elzárkózni azon tény elől sem, hogy noha az idők folyamán megtartotta alakját, alapjában tetemes változáson ment keresztül. A főrendiház ma távolról sem képezi többé a tekintélyes vagyon, a magas dignitás kizárólagos képviseletét, s igy nem bir többé a törvényhozásban azon súlylyal, melylyel alkotmányos életünk és fejlődésünk jól felfogott érdekei szerint bírnia kellene. Ily körülmények közt a bizottság csak örömmel üdvözölhette a kormánynak a főrendiház reformját czélzó javaslatát, mert bármily élénken is érezte annak minden egyes tagja e reform szükségét, nem találkozott azok között egy sem, ki, a széles alapokon nyugvó és ép azért első sorban a haladás érdekeinek védelmére hivatott népképviselet mellett, egy főleg a megfontolás és mérséklet szempontjait érvényesítő felsőházat alkotmányunkból nélkülözni hajlandó lett volna. Ily összhang mellett a reform kiinduláspontjában, a kérdés a bizottságban csak a körül foroghatott, hogy hol van az a határ, a meddig a nélkülözhetetlennek felismert reformban, a változott viszonyok következtében, okvetlenül el kell mennünk, de a melyen túl, hazánk sajátos helyzetében, egy lépést sem tehetünk, ha sértetlenül akarjuk átszállítani utódainkra a főrendiháznak azon hagyományos nemzeti jellegét, mely annak eredetétől napjainkig egyik legbecsesebb vonását képezte. S habár voltak egyesek, kik a felsőházat egészen képviseleti alapra óhajtották fektetni, vagy legalább a képviseleti elemeknek a felsőházon belül is nagyobb mérvben érvényt akartak szerezni, a bizottság többsége elfogadta a kormány felfogását, mely a felsőházat a Társországok küldötteitől eltekintve, csak örökös joguk, méltóságuk vagy hivataluk és kineveztetésük alapján ott ülő tagokból állította össze. Az örökös felsőházi tagságnak, vagyoni képesítéshez való kötése majdnem osztatlan helyesléssel találkozott a bizottságban. Mert eltérőleg a régi magyar közjogtól, a helyzet nagy-