Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-63. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-czikk némely intézkedéseinek módositása és pótlása iránt” beadott törvényjavaslatról

32 63. szám. A 8. §. intézkedése szükséges, hogy kizárassék minden téves következtetés, mely a gondnokoltnak a gondnokság alá helyezés előtti cselekményei joghatályára nézve az előző' §-oknak és különösen a 7. §-nak positiv intézkedéséből netán levonathatnék. A bizottsághoz utasított törvényjavaslat az 1877. évi XX. t.-czikk kiegészítését képezvén s az abban foglalt alapelvek keretében mozogván, ebből önkényt következik, hogy ugy a bírói, valamint a gyámhatósági eljárásra, az itten megállapított eltérésekkel az azon törvényben foglalt s annak alapján alkotott eddigi szabályok mérvadók; mindamellett az 5., 6.és 7. §-okbanszabályozott ideiglenes zárlatnál, ugy a birói, mint a gyámhatósági eljárásra nézve, minden kétely kizárása végett, mely abból eredhetett volna, hogy ezen zárlat az 1881. évi LX. t.-czikk 237. §-ának egyik esete közé sem sorolható, a gyámsági s gondnoksági törvény pedig csak gondnokról és annak vagyonkezeléséről, nem pedig kifejezetten zárgondnokokról is intézkedik, szükségesnek vélte az igazságügyi bizottság ezen szabályozás alkalmával a 9. §-nál külön kimondani, hogy a mi ezen zárlat elrendelése és feloldása körüli birói eljárást és a perorvoslatokat illeti, az 1881. évi LX. törvényczikknek a zárlatot szabályozó IV. czím, 2. fejezete, — a mi pedig a zárlat foganatosítása, a zárgondnok kinevezése, a vagyonkezelés ellenőrzése, a számadástétel és a zárgondnoki dijak megállapítása körüli gyámhatósági eljárást illeti, a gyámsági és gondnoksági törvénynek a gondnokokra vonatkozó eziránti intézkedései alkalmazandók a dolog természetének megfelelően. Habár az igazságügyi bizottság csak a legsürgősebb pótlást igénylő hiányokra tartotta czélsz erűnek ezúttal kiterjeszkedni, elkerülhetlennek látta a ministeri törvényjavaslatban előterjesztett kiegészítéseken kívül még a 10., 11., 12. és 13. §-okban foglalt intézkedéseket is indítványozni azokat elfogadásra ajánlva és pedig: A 10. §-t a következő okokból: Az 1877. évi XX. t.-czikk 42. §. 4-ik és 5-ik kikezdése egyedül az atyát, gyámot vagy gondnokot jogosítja fel és kötelezi arra, hogy a 30. §. a) és b) pontjában megjelölt érdekösszeütközésről, gondnokrendelés végett, a gyámhatóságnak jelentést tegyen. A gyakorlati élet azonban azt mutatja, hogy részint tudatlanságból, részint épen a kiskorú, illetve méhmagzat érdekével ellenkező érdek érvényesítése végett, a jelentés annak ideiében meg nem történik, s a kiskorú, illetve méhmagzat ennek következtében kárt szenved. Ez okból mutatkozott szükségesnek az idézett §. utolsó kikezdésében megállapított jelentéstétel kötelezettségét az ily esetekre is, tehát általában valamennyi esetre kiterjeszteni. A huzamosabb távollét által a távollevő magánjogi és különösen családjogi viszonyaiban okozott akadályok és bonyodalmak elhárítására a gyámi törvény 28. §. d) pontja alapján elrendelhető gondnokság több tekintetben elégtelennek bizonyult. Leghátrányosabbak, a mint már tényleg előfordult esetek bizonyították, a leszármazók tartása, nevelése és ellátása tekintetében felmerülő s a törvényjavaslat 11. és 12. §-ában érintett akadályok, melyek elhárítása az eddigi törvények szerint teljes lehetetlen, s ennélfogva azok szabályozása elodázhatlannak mutatkozott. Kiindulási pontul azon feltevés szolgált, hogy a távollevő, a külön vagyonnal nem bíró kiskorú leszármazói eltartására és nevelésére szükséges költségeket saját vagyona jövedelméből meg nem fogja tagadni, szükség esetében, ha a jövedelem teljesen elégtelen, a törzsvagyon egy részét is kész áldozatul hozni azok jövőjének megalapítására. Az eddigi törvények szerint azonban, melyek ily esetekről nem intézkedtek, s a távollevő gondnoka korlátolt hatásköre mellett (1877: XX. t.-cz. 87. §a), a gyámhatóság a távollevő vagyonából annak hozzájárulta nélkül a gondnok beleegyezésével sem volt jogosítva az ily költségeket utalványozni, ennek következtében a távollevő leszármazói annak voltak kitéve, hogy annak vagyonossága mellett is élelmük és nevelésük tekintetében a legnagyobb nélkülözéseket szenvedjék, ennélfogva elkerülhetlen szükség a törvény ezen hiányán segíteni; egyúttal azonban meg kell álla-