Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

86. szám. 137 zatokról is, a melyek mellett az egyátalában létesülhet s intézkedik a szolgalom tartalmáról, vagyis azon teher nagyságáról, a melylyel a szolgalom jár. A szolgalom csak hatóságilag engedélyezett berendezések, illetőleg használatok és ismét csak hatósági engedély mellett s azon föltétel alatt állapittatik meg, hogy a birtokos a szolgalomért teljes kártalanítást nyerjen (60. §.). A kártalanítás (ha csak a felek külön egyezmény alapján nem jönnek tisztába) a következő elemekből áll: 1. A szolgalom következtében elfoglalandó területek becsértékéből — e becsértékből mindazáltal az adó és a földbirtokra háramló egyéb terheknek megfelelő tőkeérték le nem vonandó; ez pedig azért történik, hogy ekkép a terület értéke minden melléktekintet nélkül egyszerűen s így könnyebben is meg legyen állapitható. — 2. Minthogy a telek adója, valamint egyátalában a telken fekvő, reálterhek mégis továbbra is a telek tulajdonosát terhelik és nem azt, a ki esetleg szolgalomra jogot nyer, ezen terhek kárpótlásául a becsértéknek egy ötöde vétetik fel, s ez képezi a kártalanítás második elemét. A becsértéknek ezen egy ötöde adóviszonyaink alapján hozatik javaslatba. — A kártalanítás többi elemei a dolog természetéből következnek, ugyanis, 3. meg kell téríteni a vízvezeték által tényleg okozott károkat — és 4. a terület szétdarabolásával vagy másnemű rombolás által keletkező hátrányokat. Ez a kártalanítás akkor alkalmaztatik, a midőn az illető terület a viz vezetésére fordittatik, s így az illető 'tulajdonos azt egyátalában nem használhatja többé azon idő alatt, a mig a szolgalom tart; minthogy azonban főkép árkok vezetésénél az árkon kívül az árokból kiemelt föld elterítésére és elhelyezésére is kell területet igénybe venni, a mely azonban az illető földtulajdonosnak jövőre többé-kevésbé még mindig szolgálatára áll, ezeknek a földrészeknek megváltására és kártalanítására a méltányosság szempontjából a most felsorolt főelemeknek csakis fele hozatik javaslatba, s egyúttal megengedtetik, hogy a föld tulajdonosa ezeket a területeket a szolgalmi jog hátránya nélkül továbbra is használhassa (61. §.). Az igy megállapított szolgalom megszűnik, ha az illető vízhasználati jogosítvány, a melyre megadatott, megszűnik; de megszüntetését követelheti a terület tulajdonosa még a határidő lejárta előtt is, ha kimutatja, hogy az illető árokra, csatornára, épületre többé szükség nincsen; ily esetben a kártalanítási összeg visszafizetése sem követelhető (62. §.); miután ugyanis a vizlevezetési szolgalom czélja épen az, hogy az használjon vízrendezési avagy vizhasználati szempontból annak a vállalatnak, a mely azt szükségli, ezen szolgalomnak fentartása akkor is, a midőn eredeti rendeltetésének többé meg nem felel s a midőn arra szükség nincs, vagyis akkor, a midőn a vállalat vagy egészen megszűnik, avagy igényeit más oldalról fedezheti: közgazdaságilag indokolatlan; sőt ellenkezőleg, a közgazdaság követeli, hogy a használatlanul fekvő terület ismét eredeti rendeltetésének adassék vissza, s ez által ismét kihasználtassák. A már egyszer kifizetett kártalanításnak megtartása azért volt kimondandó, mivel a terület birtokosa a szolgalmat jóhiszemben a kikötött időre megállapítottnak tekintette s igy esetleg tőkebefektetésre használta azt fel. Ugyanezen elv van kifejezve a javaslat azon intézkedésében is, mely szerint ott, a hol már vizvezető árok van, a telek tulajdonosa egy új árok nyitását megakadályozhatja, föltéve, hogy az első árok az új czélnak is megfelel. A javaslat szándoka ugyanis az,, nem többel terhelni a területet, mint a mennyi közgazdasági szempontból szükséges; de e szolgalomnak ily complicátiójára a szolgalomra jogosítottnak semmi joga, ez a szolgalmat eredeti módon köteles megszerezni (64. §.); szintúgy köteles arról is gondoskodni, hogy a közlekedésre szükséges átjárók, hidak vagy átereszek elkészíttessenek s jókarban tartassanak (63. §.). E tekintetben előforduló mulasztások 100 frt erejéig büntethetők (176. §.). Ez esetben azonban a teher nem a mindenkori szükséglet szerint fokozódik avagy irányul, hanem a szerint állapittatik az meg, a milyen a szükséglet akkor volt, a midőn a szolgalom meg lőn állapítva (63. §.). Igen fontosak azok a szolgalmak, a melyek a partbirtokkal járnak; e szolgalmakra még nagyobb mértékben kellett figyelemmel lenni akkor, a midőn a partok és az egész meder a parti birtokos tulajdonává tétetett. Ez okból ki kellett mondani, hogy mindazon építkezéseknél és berendezéseknél, a melyek akár szabályozási, akár védekezési, akár használati szempontból hatósági engedélylyel készülnek, a meder tulajdonjogából kifogást, vagy a meder elfoglalásáért kárpótlást követelni nem szabad, valamint ki kellett mondani azt is, hogy az eféle berendezéseknek partba kötése ugyanily szempont alá essék (65. §.). A parti birtoknak ilyen megszorítása nélkül egyátalában a vizeknek kellő kihasználása majdnem lehetetlen volna; de különben is a parti birtoknak emiitett megszorítása vagyonjogi tekintetben valóban csekély. Ugyanis mindaddig, mig a medret a viz borítja, amúgy is csak a meder termékeinek kihasználásában szorittatik meg némileg, a mely megszorítás kiegyenlittetik az által, hogy ily berendezések folytán az illető vállalkozók osztozkodnak, sőt sok esetben teljesen magukra veszik azt a terhet, a mely a medertisztitás tekintetében a parti birtokosra különben hárulna (41. §.); ha pedig a viz többé nem fedi a medret, akkor az igy keletkezett építkezések amúgy is elvesztvén jelentőségüket, megszűnnek és a parti birtokos ismét visszanyeri eredeti jogait. KÉPTH. IROMÁNT. 1884—87. IT. KÖTET. 18