Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

1Í8 86. szám. I. FEJEZET. A TialiaastmálatokróL Ezen a cotiifieatio terén oly nehéz és nagyjelentőségű tárgyra néeve a törvényjavaslatot ae » fflelv vezeti, hogy a Tizek közgazdaságilag lehetőleg teljesen kihasználhatók legyenek. Az egyes vizekre nézve két osztályzatot állapit meg: oly vizekről intézkedik, melyekre nésve a vízhasználat legalább nagyban és egészben a hatóság befolyása nélkül szabadon történik, tehát a szabad rendelkezés alatt álló vizekről (5—12. §.), — és oly vizekről, a melyeknek minden használata felett a hatóság intézkedik, tehát a hatósági rendelkezés alatt álló vizekről (18—40. §.). A javaslat a vizek osztályozásánál mellőzi az igen vitatott, s a különböző országokban nagyon is különbözően megoldott megkülönböztetést és kifejezéseket, melyek szerint bizonyos vizek: magán vizek és közvizek; mellőzi különösen a vizek tulajdonának kérdését, mert bármely irányban oldatnék is meg az, a gyakorlati életben számos bonyodalomra és tulajdonjogi viták támasztására adna alkalmat, a nélkül hogy a főczél: — a vizek használatának és Kellő rendezésének biztosítása — oly szilárd alapra helyeztetnék, mint a mikép ez akkor történik, ha a vizek tulajdonjogi oldala egészen mellőztetik és tisztán csak a használat szabályozása czéloztatik. A vizek, melyek egy birtokos területén keletkeznek (még pedig bármikép) az illető terület birtokosának szabad rendelkezése alatt állnak, — de csakis addig, a mig a viz a területről le nem folyik; mihelyt a viz a területről lefolyik, ezen lefolyás felett már a hatóság intézkedik (5. §.). Ezen szabad rendelkezési jog korlátlan és csakis két irányban talál megszorítást : egyrészt szerzett jogok által (6. §.), másrészt a természetes szükség által (7. §.) követelt használatoknál. A szerzett jogok kétfélekép hatnak ismét a viz feletti szabad rendelkezésre, a birtokos területén magán ugyanis az illető vízen tényleg szerzett (habár elbirtoklás utján is) vízhasználati jogok jövőre is fentartatnak. De az illető területen kívül szerzett jogok is korlátozhatják a viz feletti rendelkezést, mert ha valaki a lefolyt vizén akár eddig tényleg birt vízhasználattal, akár a törvény értelmében szerez ily használatot, az ebbeli jogától meg nem fosztható vagy nem korlátozható jogában az által, hogy a felső tulajdonos a vizet oly mértékben veszi igénybe, avagy azon oly módon változtat, hogy az által az alsó használó jogaiban sértessék. A szabad rendelkezést még a szükség esetére is korlátozni kellett, de e részben az esetek a lehető kevés számra és tényleg a nélkülözhetetlen állapotokra korlátoltattak, a mennyiben csak SE ivás, itatás és a házi szükségletre való használat jelöltettek ki ilyeneknek, és még ez esetekben is a teljes kártalanítás találtatott szükségesnek (7. §.). Magától értetik, hogy az eféle vizek rendkívüli szükség esetén pl. tűzvész esetén oltási czélokra, avagy áradások esetén védekezés tekintetében az állam fenhatósági jogánál és rendőri tiszténél fogva igénybe vehetők, illetőleg az ezek feletti intézkedés az illető hatóságok körébe esik. Szintúgy világos, hogy a közegészségügyi és rendőri tekintetekből a vizekre nézve elrendelt intézkedések az ilyféle vizekre nézve is állanak. Ily vizeken eszközlendő építkezések külön hatósági engedélyek alá csak annyiban esnek, a mennyiben az eféle munkálatok által a viz lefolyása oly módon változnék meg, hogy mások érdekei sértetnek (8. §.). A mennyiben az építkezés külön engedély nélkül mégis megtörténnék, büntetés alkalmaztatik (175. §.). A 9—10. §-ok a földben rejlő viz hasznosítása (a kutak ásása) iránt intézkedik, még pedig a földtulajdon és a rendőri biztonság teljes figyelembevételével. Ez okból közönséges kútnak ásása mindenkinek szabad, tekintet nélkül arra, hogy az által másnak vize megcsökken vagy sem (9. §.); gazdasági vagy ipari czélokra ily kutak használata csak akkor engedtetik meg, ha ezen használat által más vizeknek eddig tényleg gyakorolt használata meg nem csökken vagy meg nem szűnik. Ezen intézkedés azon elven alapszik, hogy a rendes emberi ós házi szükségletre szolgáló viz az illető földbirtokkal, a mely alatt az feltárható, még akkor is okvetlenül jár, ha esetleg az által a szomszéd földbirtok vize elapadna. Egészen máskép áll azonban az eset, ha a rendes szükségleten felül vétetik ki a viz. Ez már nem mulhatlanul a földbirtokkal járó használat, s minthogy a föld alatt elvonuló vízerek tulajdonkép nem egy földbirtok tartozékai, hanem egész területek configuratiója szerint több birtok alatt elágaznak, a vízhasználatra szerzett jogok új használatok alapítása által nem károsulhatnak. Ugyanezeket az elveket kellett nagyobb vizi építkezésekre (fúrásokra, gallériákra és artézi kutakra) nézve is megállapítani (10. §.), miután ilyféle művek által még könnyebben lehet messze vidékről az eddig már használt vizet elvonni. Rendőri szempontból mindazáltal már létező kutak, források, vizek és mocsároktól bizonyos távolságot kell megtartani (9. §.), hasonlókép kellett a technikai nagyobb jelentőségű munkálatoktól (vasutak, csatolnák stb.) is a nagyobbszerű vízforrásokat távol tartani (10. §.); az ezen távolságnak meg nem tartása 300 frt erejéig büntethető (175. §.).