Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-14. Simonyi Iván képviselő válaszfelirati javaslata

82 14. svsám, lyozva, sőt betiltva, mert azoknak czélja egy csupán keresztények által vezetendő lap létesítése. A királyi ügyész a sajtónak számtalan valódi vagy vélt vétsége, vagy bűnténye miatt vádat emelt. Köztudomásúlag zsidók által vezetett és irt lapokban, nyomtatványokban számtalanszor a nem zsidó hit, egyházi szertartások, papok, nem kevésbé a hadsereg, Felséged tanácsosai, sö't a legmagasabb uralkodó család egyes tagjai durván meg lettek sértve, láttuk, az egyes felekezetek és osztályok közt a gyűlölség magva el lett hintve; mindazáltal nem tapasztaltuk, hogy az ügyészség ezen lapok ellen port indított volna. Megdöbbenve kellett tapasztalnunk, hogy zsidó szerzők által honi bíróságaink becsületükben, bírói tisztükben legkirívóbb módon meg lettek sértve, a nélkül, hogy a kir. ügyészek az ily vétség és bűntények ellen vádat emeltek volna. Felséged legmagasabb tanácsosai pedig a helyett, hogy részrehaj lati an és szigorú igazságot helyeztek volna kilátásba, nyilvános helyeken és több izben avval fenyegetőztek, hogy a sajtóval szemben rendkivüli törvényes intézkedéseket fognak sürgetni, rendkívüli felhatalmazást fognak kérni, nyíltan bevallván, hogy ezön rendszabályokat azokkal szemben kívánják — tehát egyoldalulag — alkalmaztatni, a kik nyíltan bevallják, hogy a zsidó befolyást és hatalmat az országra nézve károsnak és veszélyesnek tartják. Bizalom és tiszteletteljes helyesléssel fogadnók Felséged felelős kormányának minden oly méltányos intézkedését, melynél fogva felekezeti és rangkülönbség nélkül ne csak azok bűnhődjenek, kik törvénytelen tettekre hagyták magukat elragadtatni, hanem mindenesetre azok is, kik törvénytelen tettekre izgattak. A szabad vélemény-nyilvánításnak s egyesülési szabadságnak egyoldalú és még szűkebbre való "szorítása a kérdésnek békés és törvényes kiegyenlítését vagy megoldását nehezítené. A nem egyenlő mérték ezen mozgalmat okvetlenül elmérgesiteni és veszélyesebbé fogja tenni. Magyarország történelmében nem egyszer látjuk az osztályok egymásközt való harczát. Egyes önkénykedő hatalmasok, országnagyok, egyes olygarchák féktelensége nem egyszer sodorta édes hazánkat a végveszély örvényének szélére, A magyar király keze volt az, mely elég hatalmasnak bizonyult, hogy az egyesek rakonczátlankodásait megfékezze, sőt nehéz időszakokban a békét ismét helyreállítsa. A királynak ezen pártok felett való állása és hatalma volt egyik fó'oka annak, hogy az alkotmányos magyar népben a monarchia, a király iránt való hűség és odaadás erősebb gyökeret vert, hogy a magyar nép még a legválságosabb és legnehezebb időkben is nagyobb odaadással és hűséggel viseltetik törvényes, koronás királya iránt, mint más népek. Valamint a magyar király bölcsesége és keze volt az, mely hatalmaskodó pártütők és a főurak önkénykedését megzabolázni képes volt, ugy jelenleg is teljes bizalommal járulnak az ország lakosai Felséged szine elé, biztosan remélve, hogy Felségednek bölcsesége azon lesz, hogy az igazság egyenlő mértékben pártatlanul osztály, vallás és felekezeti különbség nélkül szolgáltassák. Bizton reméljük tehát, hogy Magyarországnak eddigi és érvényes alkotmányos biztosítékai nem fognak felfüggesztetni csupán azon okból, mert az országnak nagy része a zsidók eljárását bírálat alá vette, és az egyenjogúság és humanismus szempontjából nem helyesli. Ennyit és nem többet várnak Felséged hű alattvalói a királytól, ki már egy ezredév előtt az apostoli czímet viselte. Ezen czélt fogják szem előtt tartani Felségednek hű alattvalói és képviselői és biztosan remélik, hogy ez utón sikerülni fog a fajok, felekezetek és osztályok közt levő súrlódásokat és erre vezető izgalmakat megszüntetni, ugy hogy Szent István birodalmának különböző faj, fele-