Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.
Irományszámok - 1884-13. Andreánszky Gábor b. képviselő és társai válaszfelirati javaslata
70 13. szám. nyék alapján, és igy az Önálló hadsereget és külképviseletet irta zászlajára, mig a másik nagy párt az 1867-ki közjogi kiegyezés alapján áll. Abban azonban mind e két nagy párt egyetért, hogy eddigi közgazdasági kiegyezésünk az országra nézve véghetlen káros, — és hogy eddigi tapasztalataink alapján csakis az önálló magyar bank és a külön vámterület képes hazánk anyagi felvirágzását biztosítani; csakis ezen az alapon remélhetjük elérni a kérdés oly megoldását, mely mindkét részre egyaránt méltányos lenne. őszinte örömmel fogadjuk Felséged azon kinyilatkoztatását, hogy viszonyaink Németországhoz a lehető legbensőbbek; mert meg vagyunk győződve, hogy ezen, a közös államérdekeken alapuló szövetség Felségednek és fejedelmi barátjának keresztény népeire áldásthozó leend. Valamint örömmel üdvözöljük a legmagasabb trónbeszéd azon kijelentését is, hogy a többi államokkal is a legjobb baráti viszonyban állunk, és hogy bizton remélhető, mikép kiilbonyodalmak által meg nem zavarva, munkásságunkat hazánk jólétének szentelhetjük. Felséges Urunk és Királyunk! Az 1867-ki törvényhozás, az alkotmány visszanyerése fölötti édes mámorában, ezeréves hagyományok bölcseségéről megfeledkezve, egy végzetteljes ballépést tett akkor, midőn a zsidókat feltétlenül emancipálta. Az emaiicipatio folytán mindinkább elhatalmasodott zsidó népfajnak a nagylelkű magyar nemzet elleni végtelen háladatlansága és izgató lelketlensege idézték elő azon súrlódásokat, melyekről Felséged legmagasabb trónbeszéde megemlékezik. Ttt pusztán az elnyomottak elleni szigorú erélyt alkalmazni, az elnyomók túlkapásainak megfékezése iránt pedig nem intézkedni, s ezzel az izgalmak tulajdonképeni okait el nem enyésztetni: czélt tévesztett eljárás lenne, sőt a létező benső bajokat csak súlyosbítaná. Csak 17 éve, hogy a zsidók ingatlan vagyont bírhatnak, és már is az ország igen számos megyéjében a földbirtok nagy része kezükbe jutott, mig ezen birtokok tulajdonosai koldusokká, földönfutókká lettek. S itt bátorkodunk Felséged legmagasabb figyelmét azon körülményre irányozni, hogy hazánkból, hol tudvalevőleg úgyis gyér a lakosság, Felséged hü alattvalóinak ezrei vándorolnak földön és tengeren túl új hazát keresni, mert az e hazában való megélhetést megvonta tőlük nem a mostoha sors, de a zsidó. Mert nem nevezhetjük mi sors csapásának azt, a minek a fennálló általunk előidézett viszonyoknál fogva szükségképen be kell következnie. S mily jövő várakozik egy oly országra, melyben a kisbirtok munkás kézből munkátlan kézbe kerül?! A most jelzett bajok orvoslása s ekkép az ország anyagi jóléte és gyarapodása szempontjából mi elkerülhetlennek tartjuk, hogy a kisbirtok a keresztény földmives számára megtartassék. Az egyes családok tagjai által alapitott hitbizományok felállításával és megerősítésével ezen birtokoknak adósságok általi terheltetése korlátoztatik és nehezíttetik meg. Pedig e hitbizományok a nagybirtokok accumulálva tartása által legalább is annyi hátránynyal mint előnynyel biruak. Mennél méltányosabb dolog tehát a földmives kisbirtokos fentartása czéljából lehetetlenné tenni e birtokok adóssággal való megterheltetését, illetőleg azok birói végrehajtás útján való elvételét! Ez annál méltányosabb, miután a hitbizományok tulajdonosainak meg van adva a mód, jogi és egyéb tudományok megszerzése által megvédeni birtokukat, mig a szegény földmives nép a tudomány védelmében nem részesülhet, sőt ideje sem marad arra, hogy folytonos éberséggel figyeljen a nyáj körül leselkedő farkas módjára őt környező uzsorások fondorlataira, kik az ő munkájából élni és az ő romlásán gyarapodni tekintik egyedüli kenyérkeresetüknek. Felséges Urunk! Nem szabad engedni a törvényhozásnak, hogy földmives népünk is ugy tönkre menjen, mint a magyar középbirtokos osztály már is nagyrészt tönkrement. Ezen osztály, mely Magyarországot, a magyar nemzetiséget egy évezreden át külellenség ellen megvédte, dicső érdemeiért napjainkban igy lön megjutalmazva! »
