Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-12. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslata

66 12. szám. békének oly erős biztositékát képezte — sem külső terjedelmeié, sem belső termeszeiére nézve változást nem szenvedett. Bármily nélkülözhetlen legyen azonban a magyar parlament békés működhetésére a külnyugalom meg nem zavartatása, nem kevésbé szükséges az, hogy ezen működést ne sza­kítsa félbe és ne váltsa fel túlságosan rövid időközökben oly izgalom, a mely az országot. minden rétegében megrázkódtatja. Alkotmányos szempontból csak örvendetes jelenségnek mondhatjuk azon élénkséget, melylyel nálunk a nemzet minden osztálya az általános válasz­tásokban résztvesz; de épen mivel e választások oly nagy mértékben veszik igénybe az állampolgárok figyelmét és idejét, csak annyiszor szabad ezeket rendes tevékenységöktől elvonni, a hányszor ez a nemzet és képviselői közti folytonos egymásra-hatás szempontjából szük­séges. E szerint, midőn az országgyűlések tartamának meghosszabbítására czélzó indítvány a képviselőház elé kerülend, az mindenkor helyeslésünkkel és támogatásunkkal fog találkozni. A jelen országgyűlés munkakörébe esik továbbá egész csoportja oly kérdéseknek, melyeknek megoldását első sorban a monarchia másik államával való egyezkedés utján kellend megkisérleni. Újból meg kellend határozni azon arányt, melyben a monarchia két állama 1888. január 1-től kezdve a közösügyi költségekhez hozzájárulni köteles leend. Ezen kérdés megoldása a hiteles számokban kifejezhető tényleges viszonyok alapján aligha fog nehézsé­gekbe ütközhetni; Magyarország ajándékot nem kivan és nem adhat, de az 1867 :XII. t.-cz. alapján állva, készségesen fogja magára vállalni azon terhet, mely jog szerint reá hárul. A vám- és kereskedelmi ügyek körül szintén több évi elvitázhatlan gyakorlati tapasz­talatok állanak rendelkezésűnkre; elvárjuk Felséged kormányától, hogy el nem mulasztandja ezen tapasztalatokból a kellő következtetéseket levonni. Mi bizonyára készek leszünk tekin­tetbe venni a monarchia másik államának méltányos kivánatait, a mennyiben azok hazánk valamely lényeges érdekének károsítása nélkül teljesíthetők. De viszont elvárjuk, hogy — ha a szerzett tapasztalatok alapján a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása Magyar­országra nézve czélszerűnek mutatkoznék — nem fognak megtagadtatni annak mindazon módo­sításai, melyeket országunk érdekei igényelnek. Mert csakis ezen esetben volnánk képesek meg­felelni Felséged azon várakozásának, hogy ezen szövetség megújítása mentől kevesebb inga­dozással és halasztással foganatosittassék. Végre érett és higgadt megfontolás tárgyát képezendi azon kérdés, vájjon 1887. deczember 31-én túl is fenmaradjon-e és mily feltételek mellett maradjon fenn azon viszony, melyet az 1878 : XXV. t.-cz. Magyarország és az osztrák-magyar bank közt tiz évi időtar­tamra megállapított. Nagy és nehéz feladatok ezek, Felséges császár és apostoli király! Mindazáltal nem kételkedünk, hogy azoknak megoldása sikerülni fog, ha életrevaló nemzetünk minden rétegeinek erélyes közreműködésére számithatunk. E közreműködés lehető vététele előttünk egy okkal több arra, hogy mi is elháritandónak véljük mindazt, a mi a belbékét és testvé­ries egyetértést veszélyeztethetné és a fajok, felekezetek vagy osztályok közt akár tudatlan­ságból, akár roszakaratu* számításból előidézett súrlódások által megbéníthatná bármily csekély részét a nemzet szellemi és anyagi erejének, melynek teljes mértékben való érvényesítésére szükségünk van, hogy a haza összes polgárainak javára czélzó törekvéseinket a kívánt siker koronázhassa. Magyarország ezredéves fennállását és felvirágzását annak köszönheti, hogy min­denkor a szabadság magasztos zászlója alatt haladott, azon szabadság zászlója alatt, mely egyenlő szeretettel karolja fel e hon minden hű fiát, bármely fajhoz, felekezethez, vagy osztályhoz tartozzék, és melynek nincs veszedelmesebb ellensége, mint a szabad­ság álczájában megjelenő féktelenség, mely nem éltet és termékenyít, hanem ront és pusz­tít. A valódi szabadságot mindenkor és mindenben megvédni, de egyszersmind az elfajulás *.

Next

/
Thumbnails
Contents