Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.
Irományszámok - 1884-12. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslata
66 12. szám. békének oly erős biztositékát képezte — sem külső terjedelmeié, sem belső termeszeiére nézve változást nem szenvedett. Bármily nélkülözhetlen legyen azonban a magyar parlament békés működhetésére a külnyugalom meg nem zavartatása, nem kevésbé szükséges az, hogy ezen működést ne szakítsa félbe és ne váltsa fel túlságosan rövid időközökben oly izgalom, a mely az országot. minden rétegében megrázkódtatja. Alkotmányos szempontból csak örvendetes jelenségnek mondhatjuk azon élénkséget, melylyel nálunk a nemzet minden osztálya az általános választásokban résztvesz; de épen mivel e választások oly nagy mértékben veszik igénybe az állampolgárok figyelmét és idejét, csak annyiszor szabad ezeket rendes tevékenységöktől elvonni, a hányszor ez a nemzet és képviselői közti folytonos egymásra-hatás szempontjából szükséges. E szerint, midőn az országgyűlések tartamának meghosszabbítására czélzó indítvány a képviselőház elé kerülend, az mindenkor helyeslésünkkel és támogatásunkkal fog találkozni. A jelen országgyűlés munkakörébe esik továbbá egész csoportja oly kérdéseknek, melyeknek megoldását első sorban a monarchia másik államával való egyezkedés utján kellend megkisérleni. Újból meg kellend határozni azon arányt, melyben a monarchia két állama 1888. január 1-től kezdve a közösügyi költségekhez hozzájárulni köteles leend. Ezen kérdés megoldása a hiteles számokban kifejezhető tényleges viszonyok alapján aligha fog nehézségekbe ütközhetni; Magyarország ajándékot nem kivan és nem adhat, de az 1867 :XII. t.-cz. alapján állva, készségesen fogja magára vállalni azon terhet, mely jog szerint reá hárul. A vám- és kereskedelmi ügyek körül szintén több évi elvitázhatlan gyakorlati tapasztalatok állanak rendelkezésűnkre; elvárjuk Felséged kormányától, hogy el nem mulasztandja ezen tapasztalatokból a kellő következtetéseket levonni. Mi bizonyára készek leszünk tekintetbe venni a monarchia másik államának méltányos kivánatait, a mennyiben azok hazánk valamely lényeges érdekének károsítása nélkül teljesíthetők. De viszont elvárjuk, hogy — ha a szerzett tapasztalatok alapján a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása Magyarországra nézve czélszerűnek mutatkoznék — nem fognak megtagadtatni annak mindazon módosításai, melyeket országunk érdekei igényelnek. Mert csakis ezen esetben volnánk képesek megfelelni Felséged azon várakozásának, hogy ezen szövetség megújítása mentől kevesebb ingadozással és halasztással foganatosittassék. Végre érett és higgadt megfontolás tárgyát képezendi azon kérdés, vájjon 1887. deczember 31-én túl is fenmaradjon-e és mily feltételek mellett maradjon fenn azon viszony, melyet az 1878 : XXV. t.-cz. Magyarország és az osztrák-magyar bank közt tiz évi időtartamra megállapított. Nagy és nehéz feladatok ezek, Felséges császár és apostoli király! Mindazáltal nem kételkedünk, hogy azoknak megoldása sikerülni fog, ha életrevaló nemzetünk minden rétegeinek erélyes közreműködésére számithatunk. E közreműködés lehető vététele előttünk egy okkal több arra, hogy mi is elháritandónak véljük mindazt, a mi a belbékét és testvéries egyetértést veszélyeztethetné és a fajok, felekezetek vagy osztályok közt akár tudatlanságból, akár roszakaratu* számításból előidézett súrlódások által megbéníthatná bármily csekély részét a nemzet szellemi és anyagi erejének, melynek teljes mértékben való érvényesítésére szükségünk van, hogy a haza összes polgárainak javára czélzó törekvéseinket a kívánt siker koronázhassa. Magyarország ezredéves fennállását és felvirágzását annak köszönheti, hogy mindenkor a szabadság magasztos zászlója alatt haladott, azon szabadság zászlója alatt, mely egyenlő szeretettel karolja fel e hon minden hű fiát, bármely fajhoz, felekezethez, vagy osztályhoz tartozzék, és melynek nincs veszedelmesebb ellensége, mint a szabadság álczájában megjelenő féktelenség, mely nem éltet és termékenyít, hanem ront és pusztít. A valódi szabadságot mindenkor és mindenben megvédni, de egyszersmind az elfajulás *.