Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

394 56. szám. A 40. és 41. §-okhoz. A 40. és 41. §-ok megfelelnek a most érvényben levő szabályoknak és megváltoztatásukra ok nem forog fenn. A 42. §-koz. A 42. §. felhatalmazza a szakministert, hogy azon gyermekek nevelési pótlékát, kik tanulmányaikat eredménynyel folytatják, nevelési pótlékát szabályszerű korukon túl, legfeljebb 24 éves korukig meghosszabbithassa. Az árvák magasabb kiképeztetésére nyújt tehát módot oly esetekben, midőn az árva előhaladása teszi igazolttá, hogy további előhaladására segélyeszköz nyújtassák. A 43. §-hoz. A 43. §. a nevelési járulék mérvét állapítja meg s a fentebbi átalános indokolás folyománya. A nevelési járulék megállapítására rendszerint az anya nyugdíját veszi alapul s tisztviselők gyermekeinél azt az anyui nyugdíj Vadában állapítja meg. Altisztek és szolgák gyermekeinél ellenben évi 18 s illetőleg 12 frtos állandó tételekben határozza meg a nevelési járulékot. Ezen állandó tételekben megállapított ne\elési járulék némely esetekben kisebb ugyan, mint az özvegy nyugdíjának V

6-a; tekintettel azonban arra, hogy az alsóbb társadalmi osztályhoz tartozó altiszti és szolgaszemélyzet gyermekeinek nevelése viszonylag sokkal kevesebbe kerül, s hogy nem ritkán a gyermek már kora éveiben saját keresettel bir, a javasolt nejvelési járulék, mely a jelenlegi szabályok szerint adott nevelési pótlékkal átlag egyenlő, kielégítőnek mondható. A 44. és 45. §-okhoz. A 44. §. a szülőtlen árvák nevelési járulékát az atyátlan árvák járulékának másfélszeres összegében állapítja meg, minek indokául az szolgál, hogy az özvegy nyugdíjából melléksegedelemre számot nem tarthatnak. Mig a 45. §. — az 5-ik §-ban foglalt korlátok közt — a hátrahagyott család ellátását az esetre biztosítja, ha a férj ki nem puhatolható okokból eltűnik. A 46. §-Twz. A 46. §. azon korlátozást foglalja magában, hogy ha az atya már nyugdíjazva volt, az anyai ellátás s a nevelési járulék sem «gyütt,- sem egyenkint nem rúghat többre, mint az atya nyugdíja. A hátrahagyott család járandóságainak megállapításánál a társadalmi igények folytonosságának lehető megóvása is szem előtt tartatott. Ez teszi indokolttá, hogy addig, mig a férj tettleges szolgálatban van s a család igényei a tettleges állapotban élvezett illetményekhez arányúinak, a család részére minden korlátozás nélkül az átalános szabály szerint biztosíttassák az ellátás, ugy hogy az özvegy és gyermekek járandósága esetleg többre mehet, mint az a nyugdíj, a melyre, ha rövid szolgálati idővel bir, maga a férj tarthatna igényt. De viszont ugyanez a szempont szól a mellett, hogy a férj nyugdíj-járaudósága állapíttassák meg a hátrahagyott család járandóságának maximumaként akkor, ha a férj tényleg már nyugdíjazva volt, mert ez esetben a család társadalmi igényei természetesen a férj életében is élvezett csekélyebb nyugdíj-járandósághoz arányultak.