Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

56. szám. 377 Melléklet ag 56. számú irományhoz. Indokolás, „az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról" szóló törvényjavaslathoz. A jelenleg érvényben levő nyugdíjszabályoknak törvényesitése, valamint kedvezőbb irányban való megváltoztatása az állam szolgálatában alkalmazottaknak már évek óta élénk vágyódását képezi, sőt közszolgálati szempontból is szükségesnek bizonyult, a sokban eltérően alkalmazott nyugdíjszabályokat egyöntettíebbekké tenni, egyes határozmányaikat méltányosabbakkal pótolni s ez által az állami alkalmazottakat is megnyugtatni. A nyugdíjszabályozási kérdésnek szükségessége már a képviselőház tanácskozmányainak folyamán is többszörösen el lett ismerve s még az 1869. évi költségvetés tárgyalása alkalmával azon felhívás lett a kormányhoz intézve, hogy az állami tisztviselők nyugdíjaztatásának szabályozására nézve törvényjavaslatot készítsen és azt az 1870-ki költségvetéssel egyidejűleg terjeszsze a ház elé. Az akkori kormány meg is felelt ezen felhívásnak sa képviselőháznak 1870. évi február hó 7-éo tartott 114. ülésében előterjesztette az állami tisztviselők nyugdíjáról s özvegyeik és árváik ellátási igényéről szóló törvényjavaslatot, mely ugyan a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, de tárgyalás alá ez ideig sem vétetett. Az akkor előterjesztett törvényjavaslat czélja csak az volt, hogy a fennálló nyugdíjsza bályok törvényesíttessenek, ezek határozmányain túlmenő kedvezmények abban nem fo glaltattak Az időközben szerzett tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a majdnem kivétel nélkül más viszonyok közt és régibb időben keletkezett s részben még a múlt századbeli intézményekben gyökerező nyugdíjszabályok nem tarthatók fel változatlanul, hanem hogy ugy az alkalmazottaknak, mint özvegyeik és árváiknak, ellátását is kedvezőbb módon kell biztosítanunk, hacsak némileg meg kívánunk is felelni a mai viszonyok közt támasztható méltányos igényeknek. Lehetetlen elzárkózni azon a mindennapi tapasztalás által megérlelt tudat elől, hogy az állami alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátása megközelítőleg sem olyan, mely a megélhetés feltételeit biztosítaná; lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy ezek ma sokkal mostohább ellátásban részesülnek, mint a hasonló minőségben és viszonyok közt alkalmazott vasúti vagy magánintézeteknél alkalmazottak, mint más államoknak alkalmazottjai, sőt mostohább elbánásban mint a közös kormánynak közegei. Humanitási indokok szólanak azért a mellett, hogy legalább a mindenuapi élet elsőrendű szükségleteinek fedezhetését biztosítsuk az állami alkalmazottak nyugdíjazásának s özvegyeik és árváik ellátásának szabályozásánál, s másrészt közszolgálati érdekek követelik, hogy megóvassék az állami alkalmazottak körében az a megnyugtató tudat, hogy saját és családjuknak ellátása fiz állami szolgálat kötelékében biztosítottnak tekinthető. KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. I. KÖTET. 48