Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

370 56. szám. 31. §. A nyugdíjazott egyén nyugdíját minden tovább emelhető igényről való lemondás mellett bármikor megválthatja, de ha nős, hitestársának beleegyezése kívánandó meg. A megváltás összegét esetről-esetre az illető minister határozza meg, az azonban a nyugdíj megállapításánál alapul vett javadalmazás két évi összegét soha sem haladhatja meg és csak akkor engedélyezhető, ha közhatósági orvos igazolja, hogy a megváltást kérő egyén egészségi állapotához képest legalább még annyi évig élhet, a hány évi nyugdíj összege a megváltáskép adandó összeggel felér. A nyugdíját megváltott egyén újabb nyugdíjazásra igényt többé semmi szín alatt sem támaszthat, még azon esetben sem, ha a megváltási összeget visszatéríteni hajlandó, sőt ha újból alkalmaztatnék, azon szolgálati idő, mely után nyugdíját megváltotta, újabb nyugdíjazásának esetén sem vehető számba. 32. §. A nyugdíj kiszolgáltatása az 5. §-ban megjelölt eseteken kívül megszűnik: 1. ha a nyugdíjat élvező meghal; 2. ha újólag állami vagy megyei törvényhatósági állandó alkalmazást nyer; 3. ha az ideiglenesen nyugdíjazott az ideiglenes nyugdíjazás okának megszűntével újra alkalmazásba lépni vonakodik. 33. §. Ujabb állami vagy megyei törvényhatósági alkalmazás esetében a nyugdíj csak azon összeg erejéig szüntetendő be, a mennyivel az újabb alkalmazással egybekötött javadalmazás a nyugdíjjal együtt nagyobb, mint az a beszámítható javadalmazás volt, melynek alapján a nyugdíjazás történt. Azon esetben, ha az újabb nyugdíjazás esetén a tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdíja kevesebbet tenne, mint a mennyit már korábban élvezett, a korábbi magasabb nyugdíjösszegre tarthat igényt. III. FEJEZET. Az özvegyek és árvák ellátásáról. 34. §. Állandó ellátásra, ha az erre szükséges s alább megjelölt kellékek megvannak, csak az a nő, s illetőleg avval nemzett gyermekek tarthatnak igényt, kinek férje, illetőleg atyjuk nyugdíjigényre jogosító alkalmazásban legalább öt, s ha korengedély mellett alkalmaztatott, legalább tiz évig szolgált, s illetőleg azon özvegy, ki o) férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg lépett házasságra; b) férjével a nyugdíjigény beálltakor együtt él; c) erkölcsös életet folytat. 35. §. 1. Azon özvegy, ki a köteles szolgálati idő kitöltése, vagy 65 éves korának betöltése után Yiyugdíjázott egyénhez megy férjhez, valamint az ezen házasságban nemzett gyermekek — a temetkezési járulékot kivéve — más ellátásra vagy részeltetésre igényt nem tarthatnak. 2. Azon özvegy, ki a köteles szolgálati idő lejárta vagy 65 éves korának betöltése előtt nyugdíjazott egyénhez megy nőül, s az ezen házasságban nemzett gyermekek a temetkezési járulékon kivül ellátásra igényt csak akkor tarthatnak, ha a férj a tényleges szolgálatban újra alkalmaztatván, legalább három évig szolgált.