Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

I 366 56. szám. 12. §. Hadjárat alatt had- és munkaképtelenné vált tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdíjának kiszámításánál a körülményekhez képest előnyösebb katonai vagy polgári ellátási szabály alkalmazandó s a magasabb fizetés veendő számítási alapul, de elébb a hadi és polgári szolgálatra való képtelenség az 1875: LI. t.-cz. rendeletéhez képest felülvizsgáló bizottság által megállapítandó, melyhez az illető szolgálat-képességének megvizsgálása végett a belügyministerium által e czélra kirendelt polgári orvos is meghívandó. Ily tisztviselő, altiszt, vagy szolga nyugdíjából a katonai vagy honvédelmi javadalmazást csakis a beszámítható katonai szolgálati idő (1875: LI. t.-cz. 8. §.) után esedékes nyugdíj-illeték terheli. Oly tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdíja, a ki hadképtelennek, de polgári szolgálatra alkalmasnak találtatott, kizárólag a polgári nyugdíj-szükségletet terheli. A sebesülési pótlékot az illető a katonai vagy honvédelmi javadalmazás terhére élvezi, s az sem fizetésébe, sem nyugdíjába be nem számitható. 13. §. A szolgálatban utoljára húzott beszámítható javadalmazás összegének megállapításánál számba veendők: a) a rendszeresített fizetés, zsold vagy bér; b) az előbbi magasabb fizetés, zsold vagy bér kiegészítéséül húzott kiegészítési (személyi) pótlék; c) a fizetéssel (zsolddal, bérrel) egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos működés tartamára engedélyezett személyi pótlék; d) a fizetés (zsold vagy bért) kiegészítő részét képező rendszeresített korpótlékok ; e) a fizetés, zsold vagy bér egy része gyanánt természetben kiszolgáltatott járandóságoknak (deputatumoknak) a szolgálati szabályokban vagy külön átaláuos rendelkezésekkel megállapított átalános és nem helyi értéke, hacsak ily természetbeni járandóságokra, akár átalános szabálykép, akár a kinevezési rendelvényben kimondva nincsen, hogy azok a nyugdíjba be nem számithatók, végre az érempótlékok. 14. §. Oly járandóságok, melyeket valaki nem az államkincstárból, vagy az ennek kezelése alatt levő alapokból huz, továbbá a működési, helyi, tiszti vagy drágasági pótlékok, lakpénzek, szabad lakások s földek értéke^ a fajárandóság, utazási, napdij, lótartási, szolgatartási, világítási s irodai átalányok, tandíjak, valamint átalában mindazon illetmények, melyek csupán a szolgálatra való tekintettel bizonyos teljesítések fejében engedélyeztetnek, végre a jutalmak, osztalékok, jutalékok fprovisiók), eladási vagy beszerzési járulékok s effélék az ellátás alapjául szolgáló javadalmazás megállapításánál figyelmen kivül hagyandók. 15. §. Az ellátás mindig teljes forintokban állapítandó meg s a megállapításnál a fél forintig terjedő részösszegek elhagyandók, fél forintnál nagyobb összegek ellenben teljes forintnak veendők. 16. §. Az egyszer-mindenkorra szóló részeltetés megállapítása után azonnal folyósítandó s kifizetendő; az állandó ellátások ellenben azon napot követő hó elsejétől folyósítandók s fizetendők ki előleges havi részletekben, melyen a jogczím azokra nézve beállott s azon hó végével szüntetendők be, melyben jogczímök megszűnik.