Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-23. Szalay Imre és Szalay Károly képviselők válaszfelirati javaslata

130 23. szám. Felséges apostoli Király! Alig felelnénk meg Felséged s hazánk iránt tartozó kötelességünknek, ha legalázatosabb előterjesztésünket itt befejezve, rá nem mutatnánk azon, megdöbbentő' mérvben nyilvánuló anyagi s erkölcsi hanyatlásra, mely csak annak figyelmét kerülheti el, ki szemeit szándékosan hunyja be. E hanyatlás okainak keresése s feltalálása vetette fel a zsidó kérdést, melyet ép oly kevéssé lehet agyonhallgatással levenni a napirendről, mint a hogy nem szabad kitérni megoldása elől. Nem lehet ma már kétséges, hogy az 1867-ki törvényhozás végzetes hibát követett el, midőn a zsidókat nem az 1849-ki törvényhozás által szándékolt elvek alapján, hanem feltétlenül felruházta azon jogokkal, melyekkel addig a keresztények birtak csak; a tapasztalás sajuosan igazolta, miként az egyenjogúsítás segélyével a zsidó elem oly túlsúlyra vergődött a keresztény társadalomban, miként ennek fennáJ1 hatását teszi kérde'sessé; az önfentartási kötelesség tehát önmaga is parancsolja, hogy véget vessünk ez állapotnak, hogy segítségére siessünk a gyöngébbnek. Törvényhozási intézkedés lenne tehát szükséges, mely a kisbirtokot, mint a mely a legtöbb támadásoknak van kitéve, megvédje, a váltó'vépesség megszorításával a csalárd nyerészkedést s uzsorát megnehezítse; intézkedésekre lenne szükség, mely a zsiíóknak hazánkba való beözönlését meggátolja; szükséges lenne oly visszaható erejű törvény alkotása, mely a honosságot, ugy az ebből származó jogok gyakorlását hosszabb idejű kifogástalan itt .tartózkodástól tegye függővé; sőt ha mindezen s ehhez hasonló intézkedések a czélnak, a zsidó jogosulatlan hatalom megtörésének elérésére nem vezetnének, nem lesz szabad visszariadni a törvényhozásnak attól sem, hogy azoktól, a kik a nemzettestbe beolvadni amúgy sem akarnak, azon jogokat, melyek csak a nemzet egy czélra törekvő fiait illethetik meg, megvonja; s átaljában oly megszorításokat létesítsen, melyek a zsidó faj hatalmaskodását s ez által veszélyességét lehetetlenné, ellenben a zsidóval való együttélést veszély nélkül lehetővé tegyék. Ha ekként a politikai bölcsesség elejét véve annak, hogy az ellentétek mind élesebbé fejlődjenek, következetes működéssel olenyészteti magát nz okokat, melyekből ezen ellentétek természetszerűleg, tehát elmaradhatlanul kifejlődnek, akkor, Felséges apostoli Király, de csak akkor érjük el azon boldog s mindnyájunk által oly forrón óhajtott kort, midőn szent István koronájának területén minden népek megelégedést találandnak, s a szigorú erély alkalmazása azok ellen lesz fordítható, a kik e szent korona területének épségét csak kérdésbe is vonni, vagy apostoli Királyának trónját megtámadni elég vakmerők lennének. Isten áldja, Isten tartsa meg Felségedet! Kik egyébiránt alattvalói hódolattal vagyunk Budapesten, 1884. évi október hó 16-án. Felséges apostoli Királyunknak legalázatosabb szolgái [' Magyarország országgyülésileg egybegyűlt képviselői. Beadják: Szalay Imre. Szalay Károly,