Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-828. Törvényjavaslat, a sövényháza-szegedi ármentesitő társulat ügyeinek rendezéséről

48 828. uám. Melléklet a 828. számú irományhoz. Indokolás, „a sövényháza-szegedi ármentesitő társulat ügyeinek rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A Tisza jobb partján, Anyás puszta déli határától a röszkei magaslatig terjedő s a Tisza 1830-ik évi legnagyobb vizének szine alá eső földterületnek az árvizek ellen való megvédésére »Percsora-szegedi társulat« elnevezéssel már 1856-ik évben ármentesitő társulat alakult. A nevezett társulat az ármentesítés czéljából szükséges védműveket felépíttetvén, árterületét bár nagy küzdelmek és áldozatok árán, éveken át megvédelmezte. Miután azonban az 1879-ik évi rendkívüli árviz a társulat által épített töltéseket szétrombolta, sőt majdnem teljesen megsemmisítette, a társulati ártért vizzel borította, Szeged városát az ártérben fekvő Algyő és Tápé községekkel együtt nagyrészt elpusztította: a társulat—' tagjainak súlyos anyagi helyzete miatt árterületének új védművek építése által leendő további mentesítésére magát képtelennek érezvén, feloszlaoi kivánt. A társulat feloszlását azonban a kormány annál kevésbé engedhette meg, mert a társulat által eddig fentartott védtöltések hiányában nem csak a társulati ártér, hanem Szeged sz. kir. város, Algyő és Tápé valamint Dorozsma községek is a Tisza hullámai által való elpusztítás veszélyének voltak kitéve. Minthogy pedig a társulatot, tekintettel arra, hogy az árterületének legnagyobb része vizzel lévén borítva, a védtöltések kiépítési költségeinek fedezhetésére szükséges jövedelemtől megfosztatott, ármentesitési feladatának teljesítésére kényszeríteni nem lehetett: a legsürgősebb munka, a védtöltéseknek a 0 vizszin felett 22 láb (695 mtr) magas árviz ellen biztonságot nyújtó méretekkel való kiépítése, az 1871. évi XXXIX. t.-czikk 24. §-a és az 1879. évi XXXIV. t.-czikk 14. §-ának rendelkezése értelmében, közigazgatási végrehajtás utján s az államkincstárból előlegezett 580,000 frtnyi költséggel eszközöltetett. Ugy az ártér, mint az emiitett város és községeknek további biztonsága megkívánta, hogy ezen védtöltés-vonal a legutóbbi árvizszinnek megfelelő, tehát a korábbinál jóval erősebb méretekkel s minél rövidebb idő alatt kiépíttessék s folytonosan védképes karban fentartassék; de az ártér birtokosai, névszerint: Pallavicini Sándor őrgróf, továbbá Szeged sz. kir. város, Algyő és Tápé községek ezen feladat teljesítésére, kivált oly feltétel alatt, hogy a társulat régi adósságait is törlesszék, képtelenek voltak; különösen felülmulta volna erejüket a majdnem tel" jesen elpusztított felső töltésszakasznak (az úgynevezett percsorai keresztgáttól — Sövényházáig) felépítése, a mire annyival kevésbé voltak hajlandók, mivel az ezen szakasz által védett terület