Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

296 865. szám. ügy vagyok meggyőződve, hogy a segítség abban van, hogy az illető factorok kifejlődjenek. Most, hogy a középiskolai törvény megalkotttitott és a tanárképzés szigorúbbá van téve, meg fogja nekem engedni az előttem szólott tanár ur,hogy eléretik az, hogy jobb kezekbe megy át az oktatás és igy az eredménynek is megfelelőleg emelkedni kell. De ma behozni akarni akár az angol, akár a franczia felügyeleti rendszert, az csak vagy a tanulók, vagy a tanári kar olyszerií megszorítására vezetne, mely nem felelne meg a fejlődő, vajúdó kultúrának. (Helyeslés.) Elnök: Most elérkezettnek látom az időt, hogy felolvastassák Vandrák András meghívott szakértő ur véleménye. Méltóztassanak azt meghallgatni. Szathmáry György jegyző (olvassa Vandrák András véleményét, mely igy hangzik): „Az első pontot s a budapesti egyetemet illetőleg, főbajnak az látszik lenni, hogy némely szakokban túlnépesedés észlelhető. Az egyetemi polgárok nagy száma átalában s első tekintetre csak örvendetes jelenségnek vehető s arra mutat, hogy szülők és serdülő ifjak épen vonzódással és bizodalommal viseltetnek Budapest iránt. Központosul ugyanis itten sok, a mi vonzó erővel bír. Budapest országunk fővárosa, szép, nagy, gazdag város, gazdag nemcsak anyagi, de szellemig tudományos, művészeti tekintetben is; szegényebbnek segélyt, gazdagabbnak mindennemű élvezetet adhat, és némi büszkeséggel mondhatja az'ifjú, hogy ő annyi és annyi éven át volt Budapest lakója, a budapesti egyetem polgára. Egyes szakok túlnépesedésénél nagyobb baj az, hogy az egyesekre nem terjedhet ki kellő fokú biztos foglalkodtatás és ellenőrzés. Ezer és több ifjú között sok lehet, a ki gondatlan, hanyag, sokat mulasztó, a ki csak névleg „Studio", s a ki aztán szakpályája bevégeztével sem tudományára, sem ügyességére, sem jellemére nézve nem az az ember, kinek lennie kellene. A baj megvan s okai különfélék lehetnek, azért az orvoslás sem lehet egyszerű és könnyű. Első feladat volna tehát meggyőződni a felől, vájjon igazi baj-e és kóros állapot-e a túlnépesedés a budapesti egyetemen? továbbá kutatni és felfedezni ezen odaözönlés valódi okait, s ha az eredmények hibásak és kártokozók, azokat mielőbb megszüntetni igyekezni. A kik a budapesti viszonyokat közvetlen tapasztalásból és alaposabban ismerik, biztosabban ítélhetnek a bajok természetéről és orvoslásukról is. Ha különben csak a jogszaki túlnépesedés csökkentéséről volna szó a budapesti egyetemen, véleményem szerint az egyetem „kibővítésével" teljes czélt nem érnénk, mert alkalmasint a szám még növekednék. Meg lehetne talán a felveendők bizonyos maximumát állapítani és rövidebb felvételi határidőt vagy pontosabb óralátogatást követelni és kellőleg ellenőrizni. (Frequentationszeugnisse, mint némely egyetemen vannak.) A czégéres mulasztók s azt komolyan igazolni nem képesek, a rendes hallgatók névsorából már az első semestris folytán kitöröltetnének. Lehetne a vizsgálatokat is szigorítani ugy, hogy a ki komolyan alapos vizsgán kétszer megbukott, a jogi pályától elesnék. Ha a jogakadémiák állami segélyezés mellett oly állapotba tétetnének, hogy nagyobb vonzó erővel bírnának az ifjakra nézve, akkor több tanulni akaró és tudó fiatal ember maradna a vidékéhez közelebb eső jogakadémián s nem sietne Budapestre. Uj teljes egyetemre jelenleg még nincs mellőzhetlen szükség (talán költségét se győznők),de lehetne p. o. Szegeden vagy Kassán, vagy más jól dotált intézetnél bölcsészi és jogi tudományszakot (fakultást) berendezni. Általában a főiskolákra nézve az én igénytelen nézetem az, hogy mikor a középiskolai országos törvény épen most van „sub iudice" s ma-holnap be fog fejeztetni, a logicai rend és mutatkozó reform szükség alapján, most, halogatás nélkül kellene a főiskolai oktatásról is országosan intézkedni s mindenkit kötelező országos törvényt hozni." Dr. Hóman Ottói Az egyetemi oktatás első sorban a tanároknak tudományosságától, részben közlési tehetségüktől és a hallgatóknak a hallottak elsajátítására kellő előkészültségétől, szorgalmától és tudvágyától függ, feltéve, hogy az előadónak a közlésre és hallgatónak az elsajátításra a kellő módok, alkalom és eszközök rendelkezésükre állanak.