Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
290 865. lett tölteni? Az, hogy a fényes érettségi bizonyítványokkal pályázó maturusok, a nevezett iskolák felvételi vizsgálatain, tizével-huszával buktak meg. Gazdasági intézetbe megy a maturus? Rögtön odaállítják a mindennapi gazdasági munkák vezetésére (trágyahordó szekerek kisérésére, stb.) s ha nincsen az úrfinak Ínyére az e fajta munka, utat mutatnak neki. A távirdán, a postán, a vasútnál felvételi vizsgálat helyett szintén a gyakorlati munkákra fogás a rostáló eszköz. Mindenütt megkérdezik tőlük, hogy „mit tudsz" vagy „mit birsz végezni?" Az egyetem nem kérdezi, mert nem szabad kérdeznie; ezért özönlik oda a más pályákról elhessentett, proletái-hajlamokkal bélelt népség is. Az a növendék, ki tegnap még kegyelemért rimánkodott a gymnasiumban: ma már jogos követeléssel lép fel az egyetemen, a tudomány templomában. A tegnapi koldus ma követelő (praetensiv) egyetemi polgárrá nőtt, a ki pihenni vágyik a tudomány csarnokában. Az a növendék, kinek tegnap össze : erkölcsi és értelmi érzéke a vizsgálat serpenyőjében a minimumot sem ütötte meg s a tanári irgalom Brennus-kardjának kellett hozzájárulni, hogy valamit nyomjon a latban : ma egész arrogantiával azt kívánja a tudomány képviselőjétől, hogy sorozza őt azok közé, kik a kötelességérzet teljes tudatával és szivükben igazi tudományszomjjal lépték át az egyetem küszöbét. íme, t. értekezlet, csak egy lépés van a tanári irgalomtól az igazságtalanságig, a könyörülettől a jogsértésig. Már most az egyetemnek nem elég csak úgy zsémbelni és aztán nem tudom micsoda fulmináns székfoglalókban és röpiratokban mondogatni, hogy a középiskolák ilyen meg amolyan szemetet küldenek hozzájok; ez tulaj donkép jogsértés azok ellen a középiskolák ellen, a melyek igyekeznek kötelességüknek hiven megfelelni. Az egyetemeknek orvosolni kell ezt a bajt és erre egyetlen fegyver van kezükben, a tanulmányi és fegyelmi 10. §., mely igy szól (olvassa): „Kétséges esetekben az illető tanártestület határozza el, vájjon a tanuló azonnal beiktatandó vagy visszautasítandó, vagy pedig az 1860. június 3. ministeri kibocsátványhoz képest a philosophiai tanszaknál magát érettségi vizsgálatnak alávetni köteles-e." Ez a ministeri rendelet eddigelé használatlan szám. fegyver, papiroson levő irott malaszt volt az egyetemekre nézve; az egyetemeknek kötelességük ennek érvényt szerezni és visszautasítani u. n. érett növendékeinknek ama roppant % -át — mert több mint 80% ment 1880/81 végén az egyetemre — és meg kell szüntetniök ezt az abnormis állapotot azzal, hogy egy kis ellenőrzést gyakoroljanak az érettségi bizonyítványok dolgában. Felvételi vizs gálátokat kellene rendezni, még pedig — nézetem szerint — a magyar irodalomból. Magyarország történetéből és a latin nyelvből; azt azonban megengedném, hogy a természettudományi a készülők a magyar történelem helyett a mathesist válaszszák. Világért sem akarnám, hogy oly compendiosus vizsgálatot tegyenek, minőt nálunk a VIII. osztályban kivannak, hanem olyformán gondolom, hogy az egyetemek előre kiszabnák, hogy pl. a magyar nyelvből vizsgálati tárgy lesz a jövő évre Vörösmarty^ művei; a növendék az ezen körből kapott themát (zárt helyen) kidolgozná és abból ítélné meg az illető egyetem philisophiai fakultása, mert az végezhetné a vizsgálatot a legjobban és íegczélszerübben, hogy elég judiciummal rendelkezik-e az illető arra, hogy az egyetemi tudományokat sikerrel hallgathassa. Erősen hiszem, hogy ily felvételi vizsgálatok mellett 3—4 esztendő múlva félannyira apadna le a hallgatók száma; de az a fél jóval többet érne, mint a mostani egész. Ezzel a visszautasítással végtelen sokat nyer a tudomány, mert megszabadul egy sereg élősditől; az ország, mert nem kell miattok parallel tanszékeket állítani; sokat nyer a társadalom, mert az az egyetem nem lesz többé a proletár népség gyártója; sokat a tudományos pályák, mert nem fognak az érdemetlenek odatolakodni, hogy az érdemesek elől elvegyék a kenyeret. Ennélfogva, mélyen t. értekezlet, én az érettségi bizonyítványt csak egyetemre utasító, de nem jogosító útlevélnek tekintem, mely rmnt olyan kiegészítésre vár. E tekintetben bátor leszek majd az igen t. közoktatási bizottsághoz egy indítványt adni be, hogy annak a minister ur ő nagyméltóságánál érvényt szerezzen. Most pedig bátor leszek egy lépéssel tovább menni. A mi a jogakadémiákat illeti, őszintén meg| vallom, az egyetemekkel szemben teljességgé 1
