Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. 387 Dr.FelméryLajos:Mindazok ellenében, a miket hallottam, hogy túltömöttség nincs: kijelentem, hogy én a budapesti egyetem némely szakában túltengést látok. E túltengés okát szeretném fürkészni, még pedig azért, mert erősen hiszem, hogy ha a főokot megtaláljuk, akkor a bajt sokkal könnyebben lehet orvosolni, mint a hogy itt némelyek javasolják. Én ugyanis azt hiszem, hogy az egyetem népességének túltengése oly tünemény, mintha egy épületben, a hol vízvezeték van, a csövek megrepedése következtében a termeket a viz elborítja. Hiába kisértjük meg a bajt csöbörrel vagy akár a helyiség minden kádjával orvosolni: az orvoslás csak ugy sikerül, ha a csöveket ahoz értővel meg igazittatjuk. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az egyetemi államtudományi kar túltengését oly beteges állapotnak tartom, a melyet teljes lehetetlen a felhozott intézkedésekkel (parallel tanszékek, stb.) orvosolni; ez mind analóg a meghibázott vízvezeték vizének csöbörre szedésével. Ám nekünk a repedést.az okot kell felkeresnünk és rajta javítanunk. Én a túltengés főokának a középiskolai vizsgákat, nevezetesen az érettségi vizsgálatot tartom. Ez oly szoros kapcsolatban áll az egyetemi túltömöttséggel, hogy a meddig e bajon segítve nincs, a túltengést csökkenteni nem lehet. Midőn ezelőtt pár évvel szerencsém volt a közoktatási minister urnák az angol iskolákról egy tanulmányt benyújtani, lehetőleg behatóan igyekeztem abban kimutatni, hogy a mi középoktatási rendszerünk legnagyobb betegsége a vizsgálati módszer. Az érettségi vizsgálatot a középiskolák nem jus promovendinek tekintik a jövendőre, hanem jus amovendinek, hogy a tanulótól megmenekedjenek; oly insti tuti ónak tekintik, mely őket egy 8—10 évig czipelt tehertől megszabadítja. Hogy ez a teher kinek szakad aztán a nyakába: azzal legkevesebben és legkevesebbet törődnek. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hogy milyen a mi érettségi vizsgálatunk, szemben az idegen nemzetek középiskoláinak hasonló és oly vizsgálataival, melyek reánk nézve mintaszerűeknek tekinthetők. Emiitett tanulmányomban számokkal igyekeztem kimutatni, hogy mennyi időt és erőt fordítunk az érettségi vizsgálatra, összehasonlítva azt az angol hasonnemíí vizsgálattal. E részben az arány ugy áll, hogy ők felényi tárgyra négyszerte több időt fordítanak és nyolczszorta nagyobb szigort alkalmaznak.Annak bizonyítékául, hogy ez így van, méltóztassanak pár statistikai adatot meghallgatni. Ha jól emlékszem, az 1880—81. tanévben, az állam közvetlen felügyelete alatt álló] középiskolákban keresztülment az érettségi vizsgálaton a jelentkezők 88%-ka, a felekezeti iskolákban 88.5°/o; sőt tudok Erdélyben iskolát, hol 96% ment keresztül, még pedig ebből 35% kitűnővel hét—nyolcz tantárgyból. Hogy Angliában e tekintetben mennyire mások a viszonyok, bátor vagyok felhozni, hogy az Oxfordban és Cambridgeben lévő egyesült vizsgabizottságnál (joint board) 1879-ben jelentkezett 695 növendék, kik közül keresztülment 379, tehát 54% és igy megbukott 46%; 1880-ban 700 növendék közül átment 475, tehát 67% és igy megbukott 337°. Ezek között öt tárgyból kitűnővel (honours) csak kettőt és 4 tárgyból kitűnővel csak hetet bocsátottak keresztül. Bátor vagyok a franczia iskolák köréből is pár adatot felhozni. Az 1882. év nyarán a természettudományi teljes baccalaureatusra (bacc. és sciences complet) 16 vizsgáló központon 3910 növendék jelentkezett, ezek közül átbocsáttatott 1373, azaz 357°, megbukott 65%> és ebből a 35%-ból >trés bien"-nel (kitünőleg) csupán 13 tehát körülbelől 0.17°. Az irodalmi első baccalaureatusra jelentkezett 8056; ebből átment 2930, azaz 377°, köztük kitűnő lett 10. Az irodalmi második baccalaureatusra jelentkezett 4391; ebből átment 45%; köztük kitűnő volt 147», — megbukott 55%; Hivatkozhatnám még más államok érettségi vizsgálataira, jelesen Olaszországéra, á hol az emberek az életnek nehéz problémáit — a mint tudni méltóztatnak — meglehetősen könnyen szokták venni és a hol mégis, mikor tudományról van szó és arról, hogy a növendék a tudomány-egyetemre bocsáttassák, az állam külön vizsgálóbizottságokat küld ki, s mint Viliari jelentéséből olvassuk (1880-ból), megtörtént az az eset, hogy 144 jelentkező növendék közül csak 40-et bocsátottak át.