Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-822. A közmunka- és közlekedésügyi minister jelentése, az országgyüléshez, a szajol-kun-szent-mártoni helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

18 822. szám. ügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kívánatára es:;közlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illeti!:, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 12. .§. A menet- és szállítási díjak az engedélyezett pálya számára a következő határok közi szabatnak meg: a) Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenként: az I. osztályban 5 o. é. kr. ezüstben a II. > 3 > > > > Az I. osztályú kocsik az elsőrendű pályákon használt másodosztályú kocsikhoz ha sonlóul szereltethetnek fel. A II. kocsiosztály részére pedig oly kocsik alkalmaztathatnak, milyenek a többi pályákon a IV. osztályra nézve előirvák; azonban padokkal látandók el. Uti podgyásznál az egész jegyenként 25 kgrammot meghaladó súlytöbblet 10 kilogrammnyi súlytételekre; a gyorsárú pedig 5 kilogrammnyi súlytételekre felvéve kikerekítendő. Minden 10 kilogramm podgyász-túlsúlyért kilométerenként 0.4 kr.; 100 kilogramm gyorsárúért pedig kilométerenként 4.g kr. számíttatik ezüstben. h) Az árúk szállítására nézve legmagasabb árszabási tételként 100 kgr. és kilométerenként és pedig az I-ső darabárú-osztályban l.o kr.; a II. mérsékelt darabárú-osztályban O.80 kr., és a terjedelmes árúk I.50 kr. állapittatik meg ezüstben. A kőszén, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő, mész és tégla után, ha teljes kocsirakományokban szállíttatnak, 100 kilogramm és kilométerenként, mint legmagasabb árszabási tétel, O.52 kr. számíttatik ezüstben. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárúosztály fentebbi tétele szolgál maximális díjtételként. Az árúk osztályozása és a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a mellékilletékek (ideértve a kezelési illetékeket is) s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjai tekintetében is a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme 3 egymást követő éven át a befektetett tőke 7 százalékát meghaladja, jogában álland a kormánynak a díjszabásokat az engedélyesek meghallgatása mellett megfelelőleg leszállítani Azon esetre, ha a törvényhozás a viteldíjakat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 13. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardíjakat belföldi ezüstpénzben számítsák olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetékeket országos értékben tartozzanak elfogadni. 14. §. A 11. §, értelmében meghatározott árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mind a két irányban minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az élőbbem* mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után.