Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
865. SEám. 225 nimbusát homályosítá el, hanem a szigorlatokon vizsgáló tanár szivébe a jelölt iránti könyörületesség érzetét is becsempészte, ez, valamint azon körülmény, hogy Budapesten annyi a szigorlat (évenkint 450—510), hogy a jelöltek rendszeres és igazságosan szigorú megvizsgálása physikailag lehetetlen, a jogtudori oklevelet puszta kenyérkeresetre qualifikáló egyszerű iskolai bizonyítvány színvonalára sülyesztette. (Ugy van!) Az ügyvédi rendtartás azon határozata, mely szerint csak jogtudorok bocsáthatók ügyvédi vizsgálatra, törvényhozásunk azon alkotásai közé tartozik, melyek a talaj elö'készítése és minden átmenet nélkül szakítanak a régi rendszerrel és ennek következtében a kivitelnél nem válhatnak eredményesekké. Előbb vagy az összes jogakadémiákat kellett volna eltörölni és azok helyébe megfelelő számú egyetemeket felállítani, vagy pedig az akadémiákat, szervezetük átalakítása után, szigorlatok tartására kellett volna feljogosítani. Megfejthetetlen ellenmondás is van abban, hogy a tanulók fel vannak jogosítva a jövő életpályájukhoz szükséges képesítés anyagának valamely tanintézeten való megszerzésére, de ugyanezen tanintézet tanáraitól meg van tagadva a jog, hogy a képesítésnek tanítványaik által történt megszerzését constatálják. Vagy mondjuk ki, hogy a jogakadémiák tanárai nincsenek a jogtudorok képzésére képesítve és ekkor, miután a jogtanulók túlnyomó többségét az ügyvédi rendtartásról szóló törvény a tudori fok elnyerésére kényszeríti, töröljük el az akadémiákat, vagy ha ezt nem akarja a kormány tenni, mert az összes akadémiákat egy harmadik egyetem nem pótolhatja, több egyetem pedig a közeljövőben pénzügyi tekintetek miatt sem létesíthető: ruházza fel a külön álló fakultásokat is gradus-osztogatási joggal. A jelenlegi visszás helyzet megszüntetésének legfeljebb egy harmadik módját tudnám még elképzelni, t. i. az ügyvédjelöltek jogtudori képesítésének elejtését. Ha a tudori oklevél továbbra is az ügyvédség feltétele marad, s a tudori fok adományozása kizárólag az egyetemek javára tartatik fenn: hiú erőlködés az akadémiák reformálására irányuló minden törekvés és valóságos erő- és vagyonpazarlás azok fentartása. A jogakadémiáknak az általam javasolt irányban eszközlendŐ átalakítása után a budapesti egyeKÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XXI. KÖTET. tem javára még mindig biztosítva maradna azon tekintély és fensőbbség, mely azt, mint hazánk legelső főiskoláját, a nemzet culturéletében joggal megilleti. Azontúl is ez volna a legkitűnőbb tanerők központja, a jogtanulók legnagyobb része, mint a tudományok legbőségesebb forrásához, azontúl is ide seregelne; és hogy a budapesti egyetemnek fensőbbsége egy előjog által is kifejeztessék, még a többi egyetemekre nézve sem tekinteném lealázónak, ha az akadémiai tanárok és tanárjelöltek habilitálága az ország egész területén kizárólag a fővárosi egyetem részére tartatnék fenn. Tartva magamat a feltett kérdésekhez, véleményemet az előadottak nyomán a következőkben vagyok bátor Összefoglalni : 1. a budapesti egyetem jog- és államtudományi karának túltömöttsége baj, a melyen segíteni kell; 2. a túlnépességgel járó hátrányok megszüntetése a párhuzamos tanszékek szaporításától ugyan nem vágható, de a tanárok közötti verseny szempontjából kívánatos az eddig csak egy-egy nyilvános tanár által képviselt tantárgyak számára uj tanszékek rendszeresítése; 3. a harmadik egyetem szükséges, de egyelőre orvosi kar nélkül volna felállítandó; 4. a budapesti jogi kar túlnépességének levezetését és általában a jogi oktatás szervezetében mutatkozó bajok orvoslását a jogakadémiák egy részének megszüntetésétől és a fenmaradóknak valóságos fakultásokká leendő átalakításától várom. "^ElfliÖkl Nem mint elnök, hanem mint az albizottság tagja vagyok bátor a most hallott három szakértői véleményre vonatkozólag felvilágosítás végett egy kérdést intézni. Vonatkozik ez nevezetesen Danielik János ő méltóságának azon nézetére, mely szerint a túltömöttségen az által vél segíteni, ha a jogakadémiáknak a szigorlatok egy része átadatnék; a mit Emődy Dániel ur akként fejezett ki, hogy a tudorságot el kellene ejteni, mint az ügyvédségnek előfeltételét ; Mariska Vilmos ur pedig a túltömöttségen az által vél segíteni, ha a tudorozás a kellőleg szervezendő jogakadémiákra ruháztatnék. Ezzel szemben kérdem, miután előttem lebeg egy tapasztalati évtized, melyben a vidéki jogakadémiák sokkal nagyobb előnyt élveztek tanulóik ü