Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

222 865. szám. fogva, alig fog valamikor a fővárosi egyetemmel versenyezhetni. Anyagi eszközeink korlátoltsága mellett, tisztán culturpolitikai szempontból, kezdettől fogva elhibázott lépésnek tekintettem a második egyetemnek Kolozsvárra történt helyezését, mert ha az ország alkalmasabb pontján állíttatott volna fel, az arra forditott összeg a hallgatóság nagyobb létszáma folytán dúsabb kamatokat hozna. Arra nézve, hogy a felállítandó egyetemen orvosi kar is létesittessék-e, nem érzem magamat illetékesnek határozott véleményt mondani. E kérdés mindenesetre nagyon meggondolandó, mert e körül forog a tervezett egyetemnek adandó szervezet. Legelőször az volna fontolóra veendő, hogy lesznek-e elégséges számban hivatott tanférfiak, mert ha az oktatás eredményének valamennyi tanintézetnél egyik elsőrendű tényezője a tanerők minősége, az orvosi karra nézve még inkább áll ez, a hol a tantermekben nyert képzés hézagait az oktatás demonstratív természeténél fogva nem lehet tankönyvek olvasásával pótolni. A második, a mi figyelembe veendő, az, hogy lehet-e a harmadik egyetemen annyi orvosnövendékre számítani, a mennyi megkívántatik ahhoz, hogy a képzés által termelt szellemi, s az orvosi kar alapítása és fentartására szükséges anyagi tőkék értéke közt, ha csak 15—20 év múlva is, megfelelő arány legyen. Mert ha nem, akkor helyesebb volna az orvosi kar szervezésiét későbbre halasztani. Hogysem oly orvosi kart létesítsen az ország, a mely hosszú időn át csak 80—100 növendéknek nyújtana képzést, jobb a mostani állapot fentartása. És én attól tartok, hogy azon előítélet, melylyel az ország közvéleménye még csak rövid idővel ezelőtt a bécsi orvosi fakultást a budapesti rovására az utolérhetetlenség dicsfényével környezte, a harmadik orvosi kar irányában kétszeres súlylyal, mert két versenyintézet nyomása alatt, újulna meg ugy, hogy ismerve közönségünknek ily dolgokban csökönös gondolkozását, legkevésbé ?em lepne meg, ha a netalán létesítendő harmadik orvosi karon a tanulók száma a 150-et még 15 —20 év múlva sem közelítené meg. Az orvosi fakultással függ össze a bölcsészeti kar szervezetének kérdése is, a mennyiben, ha az orvosi felállíttatik, a természettudományi és menynyiségtaui szakokat sem lehet kihagyni az egyetem keretéből. Ha ellenben az orvosi kar felállítása későbbre halasztatnék, csak a szoros értelemben vett bölcsészeti, továbbá a történeti és nyelvészeti szakok felvételét vélem szükségesnek. Ezen szakokat természetesen ugy kellene berendezni, hogy a középtanodai tanári pályára készülő ifjaknak teljes képzést nyújtanának, illetőleg e szakokból tudori fok is adományoztatnék. Orvosi kar nélkül azért nem tartom kívánatosnak a természettudományi és mennyiségtani szakok felvételét, mert miután középiskolai tanárjelöltek száma már most is meghaladja a szükségletet, ezen szakok orvosnövendékek hiányában hallgatók nélkül maradnának. Minthogy csak egy új egyetemtől a legvérmesebb reményüek sem várhatják a budapesti jogi kar túlnépességének jelentékenyebb arányú csökkenését; minthogy továbbá a jogvégzett ifjakra irányuló szükségletnek három egyetem nem felelhet meg és egyszerre három-négy új egyetemet pénzügyi tekinteteknél fogva sem állithatni fel: nem a jogakadémiák eltörlésében, hanem azok gyökeres átalakításában találom jogi oktatásunk reformjának kulcsát. Elismerem, hogy az egyetemek eszmeileg tökéletesebb alkotások a csak egy-egy életpályára előkészítő szakiskoláknál, de ha valamely intézmény létesítéséről vagy újjászervezéséről van szó, az illető ország összertí viszonyaiból kell kiindulni. Az egyetem egyik feladata kétségtelenül a tudományok mivelése és fejlesztése, de a mi egyetemeink még sokáig túlnyomóan csak a gyakorlati pályákra képesítő szakiskolák lesznek és pedig nem annyira azért, mert ifjaink jelentékeny részénél hiányzik a minden fáradsággal szembeszálló komoly munkásság, hanem kiváltképen azon okból, mert nálunk elenyészően kevesen vannak olyanok, kik az egyetemet magáért a tudományért keresik fel. Állítson fel az ország akárhány egyetemet, lássa el azokat a legkitűnőbb tanerőkkel, nem lesznek tudósképző intézetek, mivel anyagi culturális állapotaink, bármily jelentékeny haladást mutatnak is újabban, csak hosszú idő múlva fogják elérni azon fejlődési fokot, melyen a középosztály tagjai elégséges anyagi eszközökkel és elég szabad idővel birnak arra, hogy a tudományokat azok belbecséért ápol-