Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-862. A pénzügyi bizottság jelentése, „az 1881:LII. t.-cz. végrehajtása folyamán keletkezett viszonyok rendezéséről” szóló törvényjavaslatról
862. szám. 199 elől a közlekedésügyi bizottság annál kevésbé zárkózhatott el, mert ezen törvény csak sietteti azon kívánat teljesedését, melyet a közlekedésügyi bizottság ismételten hangsúlyozott, hogy tudniillik a kérdéses társulatok önkormányzata mielőbb állittassék helyre, a mire nézve a törvényjavaslat 9-ik szakaszában külön iutézkedés is van felvéve. A mi már a törvényjavaslat részleteit illeti, a bizottság az első szakaszt annyiban módositandónak találta, a mennyiben az 1880: XX. t.-cz, által alkotott tiszai kölcsönből nem csupán a mindszent-apátfalvi társulat 400,000 frt kölcsöne, hanem a bökény-mindszenti társulat 350,000 forint előlege is fedeztetett. A harmadik szakasznál felvettetett azon kérdés, hogy az abban felvett > egyetemlegesség* miképen értendő; — azon értelmezés ugyanis, mely ezen szónak magánjogi jelentésével egybe van kötve, oda vezethetne, mintha a nem fizetett Összegek azonnal, minden végrehajtási lépés megkísérlése nélkül, bármely érdekelttől behajthatók lennének. Minthogy pedig a jelen volt pénzügyminister úr részéről kijelentetett, — hogy az egyetemlegesség alatt nem értetik egyéb, mint az érdekeltségnek — mint ilyennek — azon egyetemleges szavatossága, mely az 1879: XXXV. t.-czikk 6-ik szakaszában találja körülírását, s mely kevésbé rendezett társulatoknál az 1880: XX. t.-cz. 13. §-a alapján alakult tiszai kölcsön kiosztó hetes bizottság által is ki szokott köttetni; — ennélfogva a bizottság nagyobb világosság kedvéért szükségesnek találta, hogy az 1879 : XXXV. t.-cz. 6-ik szakaszában foglalt körülírásra hivatkozás történjék, mely következőleg hangzik: >Az előleget nyert társulat az állam irányában, a felvett előlegért és annak kamataiért, egyetemleges szavatossággal tartozik oly értelemben, hogy a mennyiben az egyes kamatrészletek az illető fizetni köteles ártérbirtokostól, — a végrehajtásnak ellene történt foganatosítása után, annak ingó vagy ingatlan vagyonából behajthatók nem voltak, — az állam jogosítva legyen a végrehajtást a társulat ellen iutézhetni*. Ugyancsak a 3-ik szakasznál szükségesnek tartotta a bizottság a törvényjavaslatba azon rendelkezést világosan felvenni, hogy az 1881: LII. t.-cz. 2. §-ához képest az ártérfejlesztést és osztályozást a közmunka- és közlekedésügyi minister állapítja meg. Időközben ugyanis megalkottatott az 1884: XIV. t.-cz.; nem találtatott tehát feleslegesnek a közlekedésügyi ministernek az 1881 : LII. t.-cz. 2, szakaszában biztosított ezen jogát kifejezetten fentartani. Ezen szakasznál azon kérdés is felvettetett, hogy nem volna-e helyén a törvényjavaslatba oly intézkedést felvenni, hogy a végleges ártérfejlesztés és osztályozás elveit illetőleg az 1884: XIV. t.-cz. rendelkezései alkalmazandók, s hogy különösen az 1884: XIV. t.-cz. 15. §-ának 2-ik bekezdése e helyütt is alkalmazandó, mely bekezdés következőleg hangzik: ^Ugyanezen mód szerint, azonban az alább felsorolt érdekeltek meghallgatásával, állapittatik meg azon kulcs is, mely szerint a társulati védtöltések vagy más szabályozási műveletek által védett körtöltések, utak, vasutak, csatornák és épületek tulajdonosai az ármentesitési költségekhez oly arányban tartoznak hozzájárulni, a mennyivel többe kerülne saját építményük fentartása, illetőleg azok biztosítása, ha a védmű nem léteznék*. A bizottság azonban a közmunka- és közlekedésügyi minister úrral egyetértőleg ugy találta, miszerint az 1881: LII. t.-czikknek fentartani határozott 2-ik szakasza csupán az eljárást illetőleg intézkedik eltérőleg, ellenben az ártérfejlesztés és osztályozás megállapítása körül követendő elveket illetőleg nem intézkedik; mihez képest ereszben az 1884: XIV. t.-czikkben foglalt rendelkezések annál is inkább irányadók, mert nevezett törvény hatálya a Tiszavölgy és mellékfolyói mentén fekvő összes ármentesitő társulatokra kiterjed, és a hivatkozott 15, §. alól is teljesen csupán a temes-bégavölgyi társulat vétetett az állami kezelés tartamára ki. A 4-ik szakasznál a bizottság módosításában világos kifejezést kivánt adni annak, hogy a kölcsönt megszavazó közgyűlések a kormánybiztos által külön hivandók egybe, — hogy a kölcsönkötvény aláírása az utolsó közgyűléstől számítva legkésőbb 10 nap alatt történjék, —