Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-822. A közmunka- és közlekedésügyi minister jelentése, az országgyüléshez, a szajol-kun-szent-mártoni helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

12 822. szám. A vonal iránya akként van megállapítva, hogy az a m. kir. államvasutak szajol-aradi vonalrésze Szajol és Puszta-Poó állomásai közt fekvő szakaszának egy alkalmas pontján — az engedélyes által létesítendő kitérő állomásból kiágazva, Tisza-Földvár és Czibakháza községek érintésével, mintegy 36., kilométer hosszúságban Kun-Szent-Mártonig vezettetik. A legnagyobb emelkedés 5°/°o, a legkisebb ív-sugár 300 méter. Kötelesek az engedélyesek a kiágazási kitérőn kivül Tisza-Földváron és Kun-Szt.-Mártonban egy-egy állomást s még négy kitérőt létesíteni. A vasút névleges építési tőkéje 857*7« kibocsátási árfolyam alapul vétele mellett 800,000 forintban állapíttatott meg, mely Összegben forgalmi eszközök beszerzése czímén 72,000 frt effectiv értékű összeg szerepel, mely összeg fel nem használás esetén, vagy az esetben, ha a szóban forgó vasat üzlete a magyar kir. államvasutaknak adatnék át, — letétbe helye* zendő lesz. Az építési tőke, az 1880: XXXI. t.-cz. ben foglalt módozatok mellett kibocsátandó 7s rész törzs és 7» rész elsőbbségi részvények értékesítése utján szerezhető be, megjegyeztetik azonban, hogy az engedélyesek kimutatása szerint már is mintegy 377,700 frt értékű, tehát a 7s-nél több törzsrészvény átvételére nézve az érdekeltség részéről kötelező ajánlat tétetett. Minthogy tehát a szóban forgó vasút kiépítése a bemutatott tervek és költségvetés alapján nemcsak czélszerííen keresztülvihető, de egyszersmind az helyzeténél fogva a m. kir. államvasutak egyik értékes szárnyvonalát is fogja képezni, minthogy továbbá kilátás van rá, hogy e vasút rövid idő alatt Szentesig fog meghosszabbíttatni, s igy ezen város és vidéke jelentékeny forgalmát is a m. kir. államvasutak hálózatára terelendi, 8 mintán végre e vasút minden tekintetben az 1880: XXXI. t.-cz. rendelkezése alá esik, e törvvuyczikk alapján a nevezett vasútra nézve megállapított engedélyokmányt folyó évi április bó 12-én Beniczky Ferencz, Blaskovics Miklós, Harkányi Károly és Nagy Géza engedélyeseknek kiadtam. Mit is a többször emiitett engedélyokmány egy másolati példányának bemutatása mellett, van szerencsém az 1880: XXXI. t.-cz. 1-sö §-a alapján tisztelettel bejelenteni. Kelt Budapesten, 1884. évi április hó 12-én. Br. Kemény Gábor s. k., kött'i.unka- ét köxhk$d«íügyi minister.